Régi vágyam volt, hogy a Kinizsi 100 teljesítménytúrán elinduljak. Sokáig az UltraBalaton és egyéb prioritások nem tették lehetővé, hogy nevezzek a túrára, azonban az év elején elhatároztam, hogy az idei év egyik fontos eseménye lesz ez a szép Út. Bár úgy tűnhet, hogy az UTH-t követően meg sem kottyanhat ez a táv, azért volt bennem félsz; kellő tisztelettel és alázattal vártam május utolsó hétvégéjét.
Az UltraKék teljesítését követően, éreztem, hogy nincs helye a lazításnak és egy hét múlva a Börzsöny Szíve teljesítménytúrán találtam magam, ahova a Váci Jedik közül volt szíves elkísérni Povázsai Csabi is.
Verőcéről indultunk ugyanúgy, mint tavaly januárban a Börzsöny Kapuja túrán, igaz most a nagy hó helyett az évszakra jellemző meleggel kellet megküzdeni a Verőce, Fenyves-hegy, Bika-rét, Nógrád, Királyrét, Szokolya, Verőce útvonalon. Pont 7-kor indultunk, még a klíma is elviselhető volt. Szokolyáig flowban ment minden, a frissítéssel sem volt gond. Magyarkút után jött a szomorúság, majd 4 km kitett részen 5 óra elteltével már nem esett túl jól a futás a 30 fokban. Jól elfáradtunk, jó volt célba érni: 5:28:16, 42,06 km, 993 m szint.
A Kinizsi előtt pont egy héttel Zugspitz UltraTarilre is készülve a Tátrában mentünk szintet gyűjteni a Jedikkel. Trangoskáról /1090m/ indulva a tavalyi túránkat ismételtük meg, azaz a sípályán egészen a Chopokig /2020m/ másztunk, ahol most is köd, szél és hófoltok fogadtak. Lefele azért sokkal jobban lehetett haladni mint tavaly, bár a kövek most is csúszósak voltak. A fenyvesbe leérve /1100m/ a nap is kisütött, így az újabb, Gyömbért célzó csúcstámadást már szebb időben folytattuk. Az Alacsony-Tátra legmagasabb pontján /2040m/ szusszantunk egyet, majd lefele menet az asztalnyi kövekből kirakott szerpentinen megbotlottam és egy jó nagyot zúgtam, ami a többiek elmondásából nagyon ijesztőnek tűnt. Szerencsére nem a völgy felé estem, így kisebb zúzódásokkal és a jobb hüvelykujjam kificamodásával megúsztam a figyelmetlenséget. Hazafelé menet bementünk a váci sebészetre, ahol a röntgen szerint csontrepedésre gyanakodtak és gipszet kaptam. A Kinizsi előtte egy nappal a kontroll hál Istennek azt állapította meg hogy nincsen még repedés sem, csupán ficamodás, de azért a gipszet visszakaptam és így vágtam neki a túrának.
Egy rendhagyó prológgal indultam; a Rotary Club Göd borvacsorával összekötött tisztújító, 10 éves fennállását ünneplő egyesületi közgyűlésén vettem részt péntek este, ahol nekem adatott meg, hogy átvegyem az elnöki stafétát. Próbáltam visszafogottan kóstolni a finomabbnál finomabb borokat, tudva, hogy másnap kora reggel egy gyönyörű, de embert próbáló teljesítménytúra vár rám. Egyik sem egyszerű feladat. 23:30 körül kerültem ágyba és reggel már 5 órakor talpon voltam. 7-re értünk Békásmegyerre, ahol majd 500 ember kígyózott a rajtkapu felé. Végül pontban 7:30-kor indultam útnak abban a reményben, hogy a megadott 24 órás szintidőn belül elérjem a tatai célt. A kevés alvás és az előző napi ünneplés szerencsére nem éreztette hatását, igaz ekkor még csak 20 fok volt, de a szép napos idő sejtette, hogy ennél azért még lesz melegebb is. A Piros85-ről jól ismert Ezüst-hegy és Kevély meredekségét jó erőben, a felgyülemlett mezőnyt javarészt előzgetve tettem meg. A 14 km-nél lévő Hosszú-hegyi ellenőrzőpontot követően /9:37/ már a központi klíma maximumon adta le a teljesítményét, ami az energiamegmaradás törvényét is figyelembe véve, tőlem jelentős erőt vont el. A Pilis szerpentinjén már alig kókadoztam és átkoztam azt a pillanatot, amikor eszembe jutott, hogy elinduljak a Kinizsin.
A bőséges reggelit követően a túra alatt egy liter isonotiás folyadékot, 3 sótablettát és egy sportszeletet fogyasztottam eddig a pontig. Gyönyörű panoráma tárult elém hirtelen és egy fa árnyékába húzódva újra töltöttem a kulacsokat, miközben egy magnézium ampullát is magamba toltam. Kissé feltöltődve szép komótosan haladtam a szerpentinen felfelé, majd nemsokára a Pilis-nyeregben /25 km, 11:25/ található ellenőrzőponton egy kólát és egy radlert vételeztem.
A kóla nagyon jó hatással volt rám, hirtelen Kesztölcön, majd nemsokára Dorogon találtam magam, miközben a sör is felszívódott. Kesztölcön az Akácfa utcába érve a Vajdai család által biztosított slag nagy szolgálatot tett, egy jó fejmosást követően a kulacsokat ismét friss vízzel töltöttük fel. Sokat segített az is, hogy menet közben több sporttárssal hosszabb-rövidebb ideig beszédbe elegyedtünk. A Nagy-Getét /41 km, 13:54/ megmászva egy nagyon szép, de annál küzdelmesebb szakasz vette kezdetét. Itt egy fél protein szeletet nyomtam magamba, majd fél órával később egy kólát is, miközben folyamatosan szürcsöltem az isos italomat. A nap még mindig éreztette hatását, bár már három óra is elmúlt.
Volt, hogy búzamező mentén poroszkáltunk, de sokszor meredek köves lejtőn zúgtunk alá, sőt egy gyönyörű kétméteres löszfal határolta árnyas szurdokban szájtátva csurogtunk be Mogyorósbányába /50 km, 15:38/. A Kakukk sörözőben az ellenőrzést követően egy jó meleg zöldséglevessel ajándékoztuk meg magunkat. Innen szinte a célig Nagy Pistivel támogattuk egymást.
Példiszentkereszthez érve a szalézi rend idilli pihenőjében spontán mód egy sör is lecsúszott a nagy melegre való tekintettel. Nem sokára egy bajai, éppen 6. teljesítését produkáló tapasztalt sporttárstól nagyon fontos információt gyűjtöttünk a ránk váró szakaszról, miközben szépen lassan fogytak a kilométerek. A bányahegyi ponton /70 km, 19:56/, ismét a jól bevált leves várt ránk, majd már fejlámpával felszerelkezve vetettük be magunkat a sötétedő erdőbe. Hatalmas élmény volt holdvilágnál a hűvös szellőben haladni, a madarak is nyugovóra tértek, köröttünk csend és béke honolt. Közben az órám is lemerült így már csak érzésre tudtam, hogy hány métert tehettem meg időközben. A következő pont Koldusszállásnál /82 km, 22:00/ várt ránk, ahol meleg teával kínáltak és közvetítést kaptunk az időközben elkezdődött Real Madrid - Liverpool BL-döntő eseményeiről, amely éppen "gól nélküli eldöntetlen" állapotban volt. Innen egy sunyi emelkedőkkel tarkított részt a szintén sokszoros teljesítő Ottóval küzdöttem le. A fehérje szelet második fele és egy energia szelet, magnéziummal is eltűnt közben. Örömömre szolgált, hogy még mindig kifutottuk a sík és lejtős szakaszokat. Szent Péter templom romját /91 km, 23:43/ ugyan nem láttuk, de az utolsó ellenőrző pecsétet gyorsan begyűjtöttük. A pontőr szellemesen próbált utalást tenni a gipszemre, hogy nyilván túl könnyű lenne enélkül a teljesítés. Innen egy köves meredek kálvária várt ránk, a lejtő mentén a stációkat bemutató szobrokkal. A távoli fények lakott települést jeleztek, Bajban voltunk. A faluközpontba érve népzene ütötte meg fülünket, mintha lakodalom lett volna, de közelebb érve a hangforráshoz derült csak ki, hogy táncházban múlatták az időt a helyiek. 2 km és Tatán /0:42/ találtuk magunkat. Bár a célt jelző ifjúsági tábort nem volt könnyű megtalálni, Ottó nélkül talán még mindig bolyonganék a tó körül. Végül 17 óra 12 perc alatt tettük meg a 3126 méter szintet magában foglaló 98,1 km-t.
Sokan kérdezték, hogy mi a célom a Kinizsin; szintidőn belüli és eltévedés nélküli célba érés. Ez sikerült is, köszönet a tapasztalt többszörös teljesítő sporttársaknak. Nélkülük sok részen biztos megtoldottuk volna egy-két vargabetűvel a pályát. A célban kínált hamis-gulyás hamar eltűnt, majd hazafele egy proteinszeletet fojtottam le egy sörrel. Pistiéknek és drága feleségemnek köszönhetően 2:30-kor már saját ágyikómban pihenhettem ki a túra fáradalmait.
Az egész túra alatt sikerült egyenletes tempóban végig mennem, az egy megborulástól eltekintve, nem volt komolyabb krízishelyzet, sőt megkockáztatom, hogy talán most bírtam legjobban a meleget, az UltraKéket sokkal jobban megszenvedtem. Nagyon hálás vagyok, hogy Mesteremnek köszönhetően április közepén felvehettem a kapcsolatot MacPherson Éva egészség és táplálkozás terapeutával, szakszerű tanácsainak is köszönhető a kiegyensúlyozott teljesítésem.
A sok szép fénykép jelentős részét Rakk Gyulának köszönhetjük.
Utolsó kommentek