Kavarognak a gondolatok bennem, mit is lehet ilyenkor mondani, ha lehet egyáltalán. Szinte már mindenki megszólalt és magasztalnak, mint Szent Jupát földi helytartóját avagy Aranyembert. Sok helyen olvasható az is, hogy már 17 évesen magyar bajnokságot nyertél, egy évvel később pedig olimpiai érmet akasztottak a nyakadba, majd összesen 9 világbajnoki és 35 magyar bajnoki cím fémjelezte pályafutásodat.
 

Mi mindezek mellett, elsősorban atyai tanítómesterünkre tekintünk Rád; igyekszem összefoglalni, hogy ez mit is jelent.

Az 1982-es világbajnoki győzelmedre tisztán emlékszem, ezt követően nem sokkal, szeptemberben kezdtem el én is kenuzni. Szobám falát természetesen a Képes Sportban megjelent posztered díszítette. Sajnos már nem volt alkalmunk látni élőben versenyezni, ugyanakkor viszonyítási pontként köztünk maradtál, hiszen mindenki úgy szeretett volna kenuzni, mint Te.

Jóval később 18-19 évesen vettük a bátorságot és egy szombat délután, az edzést követően a Kazinczy utcába merészkedtünk le Hozzád. Az asztalra csapva ültél le közénk és bátorítandóan adtál tanácsot, bölcs útmutatást. Ekkor égett belénk a kultikussá vált mondatod is: "Az edzésmunka olyan mint a sz@r, előbb-utóbb úgy is kijön." Szuggesztív egyéniségednek és közvetlenségednek hála, Nálad mindig otthon éreztük magunkat, szinte nem volt olyan hétvége, hogy ne látogattunk volna meg. Mindenkihez volt egy kedves szavad, a történeteidet szájtátva hallgattuk. Igen, a vendéglátás terén is maradandót alkottál, a romkocsma prototípusa a Te nevedhez fűződik, megvédve egyben Erzsébetváros egyik legősibb műemléképületét is.

Sok sporttársunknak nyújtottál menedéket életük nehéz időszakában, sokszor lakhatást, munkát és edzéslehetőséget is kínálva. Többen ezt követően nyertek világbajnokságot.
A '90-es évek közepén - már nem versenyeztem - egy nyári este megkérdezted, hogy mi lenne, ha másnap lemennénk Fadd-Domboriba megnézni a válogató versenyeket. Hajnalban már mögötted ültünk és ahol megálltunk mindenki rég nem látott barátjaként köszönt rád. Pakson nem engedtek fizetni az étteremben. Ekkor tudatosult bennem, hogy Téged az egész országban mennyire szeretnek, tisztelnek.
A Körcsarnokban a '96-os olimpia döntőit együtt izgultuk végig, Koló és Indián parádés finisét követően egy könnycsepp csillant meg szemed sarkában.
Egy évvel később személyesen tiszteltél meg a diplomaosztón, veled volt a Tőled elválaszthatatlan német juhász Vaclav Vino kutya is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy jelenléted elsősorban évfolyamtársamnak, Ákos fiadnak szólt, de hidd el, nekem is sokat jelentett, hogy ott voltál a szeretteim között.
Jól látható, hogy ifjúságom jelentős eseményeinek fontos részese voltál.
Nem csoda, hogy a temetésén Te törted el Koló kenulapátját, ami bennünk is eltört valamit.

A Kolonics György Alapítvány is sokat köszönhet Neked. Az emlékevezéseken Általad celebrált kenus nóták, avagy a filmbéli megemlékezésed is komoly értéket jelentenek. Tavaly január elején - már nagybetegen - a Mátraházai Edzőtáborban tartott Kenusnapon gitárral a kezedben olyan útravalót nyújtottál, amire a jelenlevők mindig emlékezni fognak. 

Ekkor fogant meg az a gondolat, hogy előadásodban hanghordozón kerüljön rögzítésre "SZENT JUPÁT ÖRÖKSÉGE". 

Modernkori bárdként énekled meg azt az életérzést, amely a "széles vállú, nagypofájú" játékosságot erővel és kitartással ötvözi. Úgy gondolom, hogy ez az az örökség, ami túlmutat a sportolói nagyságodon és ennek is köszönhető, hogy mindenki tisztel és szeret.