Igazán itt lenne az ideje, hogy Vitya értékelje a Terep 50-et, illetve Ulrik a WINK félmaratont, de addig is, míg ők melegítenek, hadd szóljak pár szót egy olyan versenyről, amelyen ott sem voltam.

Amióta hallottam róla, sosem volt szimpatikus a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála. Kezdetben gondoltam, biztos péniszirigység, aztán ezt a lehetőséget elvetettem. Mégis arra gondoltam, leginkább az zavarhat, hogy ez valami olyan, amiből ki vagyok rekesztve. Talán ez volt az oka, hogy soha nem is gondoltam végig, hogy mi bajom is van vele, elintéztem annyival, hogy a rossz természetem. Aztán a kolléganőmmel, aki szintén fut, beszélgetni kezdtünk róla, és rájöttem, hogy nem csupán erről van szó. Őszintén szólva, nehéz lenne pontosan felidézni, az alábbi gondolatok közül melyek származnak tőle, és melyek bukkantak ki belőlem. Mindenesetre amit itt leírok, azért engem terhel a felelősség, engem lehet szidni.

Kezdjük azzal, hogy a versenyen csak nők indulhatnak. Mi értelme van ennek? Fordítsuk meg rögtön az egészet: mi lenne, ha egy versenyen csak férfiak indulhatnának? Tudjuk, voltak ilyen idők, a jogos felháborodás ennek véget vetett. Na de akkor miért kell női versenyt hirdetni? Erre az az érv, hogy mert a férfiak jobbak, és hogy a nők ne érezzék magukat örök hátrányban. Igaz, a világcsúcs férfiaknál maratoni távon 2 óra 3 perc, nőknél 2 óra 15 perc, ami azt mutatja, hogy az élmezőnyben valóban van különbség. Na de ez alatt? Elég sok női futót ismerek, aki messze jobb nálam, sőt, nálam sokkal jobbaknál is. Azt sosem hallottam tőlük, hogy őket frusztrálná, hogy vannak náluk gyorsabb fiúk. De jó, legyen nekik verseny, hadd szakítsák át ők a célszalagot!

Csakhogy mi folyik a Coca-colánál? Azt mondja a versenykiírás, hogy

A kínálat bőséges, bármelyik sportos hölgy megtalálhatja a kedvére való távot és mozgásformát.
Aki rendszeresen edz, az egyéni 7,5 km-en mérettetheti meg magát, ez a táv párosban (4 + 3,5 km) is teljesíthető.
A kezdő futókat a 3,5 km-es futótáv várja, a gyalogolni vágyók pedig 2,8 km-t tehetnek meg.

WTF? Akikről eddig beszéltem, azok nem igazán ezeken a távokon szoktak indulni, hanem félmaratonokon, maratonokon. Jó, biztos van, aki a rövid távokat szereti, de miért nincs legalább egy félmaratoni táv? Na, jó, ne becsüljük le a rövid távot, hiszen mi is szoktuk méregetni egymás szigetköreit, pedig az sem egy komoly táv. De mit olvashatunk még?

Az idei év egyik újdonsága, hogy Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán a sikeres célba érést, a Coca-Cola Testébresztő iramfutók segítik:

Három tempót diktálnak:

• piros lufi - 5 perces tempó - Galántai György

• fehér lufi - 5:30-as tempó - Szirmai Zoltán, Filip Krisztián

• zöld lufi - 6:00-es tempó - Kovács Zoltán, Mencser Zoltán

Hoppáhoppá! Mi van? Öt perces tempó hét kilométeren? Hát, ez nem azoknak a sebessége, akikről eddig beszéltem! Vegyük észre: ez az egész nem azoknak szól, akik eddig azért nem nyertek versenyt, mert a pasik lenyomták őket. Hát akkor kinek?

Nyilvánvalóan azoknak, akik, mondjuk úgy, nem a legsikeresebb futók. Kezdők, edzetlenek, vagy olyanok, akiknek ritkán nyílik alkalmuk futni, vagy túlsúllyal küszködnek, vagy akik valamilyen sérülés miatt nem tudnak gyorsan futni. Azoknak, akik egy igazi versenyen, ahol mások sokkal gyorsabban haladnak, bénának érzik magukat, ezért nem szívesen mennek el ilyenre. (Hangsúlyoznám: nem bénák, és főként nem a jobb futók tartják őket annak. A futók nem szoktak lebénázni másokat, mert valakihez képest mindenkit le lehetne bénázni.) Erre nagyon jó a Testébresztő. Csak egyet nem értek: miért csak nők?

A férfiak között talán nincsenek olyanok, akik a hat perces tempót is legfeljebb úgy bírják hét kilométeren át, ha egy iramfutó sarkában lihegnek? Vagy úgy sem? Miért csinálunk úgy, mintha a gyengébb teljesítmény női privilégium lenne? És a dolgot fokozandó: az iramfutók egytől egyig férfiak. Ők, a nagyok, az erősek, kísérik a szegény kis ügyetlen nőket.

A Testébresztő elvben valamilyen feminista esemény lenne a nőkért, ennek ellenére a nőkre nézve igencsak előnytelen sztereotípiákat erősít meg: a nők nem jó futók (hosszú távot nem hirdetünk nekik, gyors iramfutóra sincs szükségük), és egy férfi eleve csak jobb lehet (távol is tartjuk őket, nehogy frusztrálják szegény ügyetlen csajokat). Félreértés ne essék, nem állítom, hogy a szervezők ezt szeretnék sugallni. Valószínűleg csak meggondolatlanságból mosnak össze két jól megcélozható réteget: a női futókat és a gyengébb futókat. Ettől persze még lehet egy széles réteg, akinek ez remek alkalom a futásra, de igazi versenyre már nem menne el. De pont számukra ez azt sugallja, hogy egy óra alatt lefutni hét és fél kilométert már szép teljesítmény. Persze az is, ha onnan nézzük, hogy valaki egy sokkal rosszabb helyzetből idáig eljut, vagy ha valaki még hetven évesen is teljesíti. De nagyon nem jó üzenet az, hogy egy nő ne is várjon többet magától, mert a női futás az ennyi. (A férfiak meg menjenek komoly versenyekre.)

És még két kérdés. Bár hivatalosan csak nők indulhattak a versenyen, a képekről kiderült, hogy több nőnek öltözött férfi is indult. A rendezők szerencsére nem távolították el őket. Az egyik kérdés az, hogy vajon miért indultak el ezek a pasik? Pusztán poénból? A diszkriminációjuk elleni tiltakozásképp? Azért, hogy megmutassák, hogy le tudják nyomni a csajokat? Nem tudjuk, azt is legfeljebb valószínűsíthetjük, hogy különböző okokból. És vajon hogy fogadták őket a nők? Viccesnek találták? Vagy sértőnek? Úgy érezték, csúfot űznek belőlük? Remélhetőleg senki nem bántódott meg. De ha a nőket nem zavarja, hogy férfiak is futnak közöttük, akkor ismét ott a kérdés: mi értelme van egy női versenynek?

Végül egy jó hír: szombaton a Káli futónapok félmaratonját szombaton Kelemen Nóra nyerte meg. Nem a női mezőnyt verte, ő futott be először. Gratulálunk!