Annak idején, mielőtt be kellett vonulnom, sajátos stratégiával vészeltem át az azt megelőző időszakot. Tisztában voltam vele, hogy nem tudhatom, mi vár rám, és felesleges bármivel rémisztgetnem magam: a rám váró szörnyűségek úgyis mások lesznek, mint amikre előre gondolok. És mivel nem tudhatom, mi vár rám, ki sem tudom találni, hogyan védekezhetnék ellene. Így aztán 1991 nyarát úgy éltem át, mintha augusztus utolsó napjaiban véget érne az életem. Egyszerűen nem gondoltam az azt a napot követő időszakra.

Valahogy így vagyok a böszmével is. Rendesen megcsináltam az edzéseket, mert tudom, hogy ez szükséges ahhoz, hogy valahogy mégis sikerüljön.

*A 8. kilométerig pulzuskontrol nélkül, kb. 5 percesekkel, majd pulzuskontrollal (5:50 körül)
**Terepen: 8. Nőnapi virágfutás, 9. Tavaszi Börzsöny, 15. A Gyermekvasút nyomában

A március eleji hosszúaknak köszönhetően a szervezetem kb. visszaállt arra, amit decemberben tudott. Sőt, az utolsó edzésen már nem is nagyon akart felmenni a pulzus – lehet, hogy ha felpörgettem volna 139-140-ig, mentek volna az öt percnél gyorsabb kilométerek. Most azonban már arra szoktatom magam, hogy szép komótosan, kényelmesen menjek. Nem égethetem ki magam az első napokban.

Úgy gondolom, az első két nap nem okozhat különösebb nehézséget, ha nem üt be a ménkő: ha nem robbanok le egészségileg, vagy ha nem lesz iszonyatos az időjárás. Két egymást követő napon futottam már maratont, és akkor nem is készültem rá ilyen tudatosan. Úgy gondolom, a harmadik napon még szépen el tudok indulni. hogy azután mi lesz, arra nem gondolok.

Összegzés

A legutóbb 405 km-nél tartottam, ehhez most 219 km jött, tehát 624 km-nél tartok. Most pedig négy nap alatt csaknem annyi következik, mint a megelőző három hétben...