Vitya remekül teljesít, István szédületesen fejlődik, Ulrik pedig – aki saját blogjáért hanyagolt minket, de már azt sem írja – újra rendesen edz. Szóval mindenki sikeres, mindenki írhatna valami pozitívat, mégis én írok beszámolót, aki ugye...
Legutóbb arról számoltam be, hogy a gútai maratont még lefutottam, aztán lebetegedtem, és nem tudtam futni. Ekkor kimaradt másfél hét. Sajnos a dolog így is folytatódott: időnként gyógyultnak éreztem magam, és elkezdtem futni, aztán megint lerobbantam. Ráadásul iszonyatosan belassultam.
| Dátum | Táv (km) | Átlagtempó (min/km) | Átlagpulzus |
| január 16. | 11 | 5:32 | 140 |
| január 17. | 15 | 5:34 | 138 |
| január 18. | 15 | 5:56* | 135 |
| öt nap szünet | |||
| január 23. | 8 | 5:32 | 140 |
| január 24. | 11 | 5:34 | 138 |
| január 25. | 16 | 5:29 | 139 |
| január 26. | 25 | 5:33 | 139 |
| január 28. | 11 | 5:37 | 138 |
| január 30. | 11 | 5:41 | 137 |
| másfél hét szünet | |||
| február 8. | 22 | 6:30** | 148 |
| február 9. | 21 | 5:45** | 143 |
| február 11. | 11 | 5:49 | 140 |
| február 13. | 11 | 5:35 | 142 |
| február 14. | 11 | 5:30 | 140 |
| február 15. | 4 | 5:32*** | 140 |
| február 15. | 17 | 5:36*** | 138 |
| február 16. | 9 | 5:37*** | 140 |
| február 16. | 12 | 5:44*** | 139 |
| február 18. | 11 | 5:21 | 140 |
| február 20. | 11 | 5:41 | 138 |
| február 21. | 11 | 5:25 | 140 |
| február 23. | 50 | 5:59 | 139 |
*Ekkor 25 km volt a tervben, de annyira belassultam, hogy inkább kiszálltam.
**Február 8.: Margita terepfélmaraton; 9. Kaposvár Dombjai (elengedett pulzussal, de óvatosan)
***Ezen a hétvégén két részletben futottam a félmaratonokat egyéb programok miatt.
Ha a fenti táblázat időeredményeit összevetjük a decemberiekkel, akkor láthatjuk, hogy a szokásos 11 km-es edzőkörökön az átlagos 5:1x-es idő 5:3x-re esett vissza. Míg január elsején az első hat kilométeremet öt perc alatti kilométerekkel futottam 140-es pulzussal, addig ilyesmi most teljesen elképzelhetetlen. Bár az eredmények alapján úgy tűnik, lábalok kifelé a gödörből, amikor ezeket a sorokat írom, elkezdett erősen kaparni a torkom – pedig két órával ezelőtt még teljesen jól voltam.
Az elmúlt másfél hónap során többször felmerült bennem, hogy lemondom a Böszmét, mert nem tudok rá rendesen felkészülni. Ami visszatartott, az az, hogy úgy érzem, már ősszel kész voltam rá. Ugyan fontosnak tartottam volna a rendes felkészülést annak érdekében, hogy a teljesítés ne járjon extra kínokkal, de nagyon remélem, hogy azért enélkül is menni fog. Mindenesetre az biztosnak látszik, hogy nem lesz egy könnyű menet. Emellett persze irtózatosan bosszantó, hogy amit felépítettem másfél hónap alatt, az eltűnt a semmibe: lényegében ott (sem) tartok, ahol elkezdtem. Mi több, a Freerun-edzésekre egyáltalán nem tudok járni, és a kettlebell is sokszor kiesett. Pillanatnyilag az egyetlen vigaszom, hogy azért a Yours Truly 50 mégiscsak sikerült, ráadásul öt órán belül, amit nem gondoltam volna, amikor elindultam. De erről már lejjebb.
(Itt oldalt épp a Kaposvár Dombjain örülök, bár magam sem tudom, minek.)
Yours Truly 50
Azt, hogy mi a Yours Truly, korábban már megírtam. Most nem az ott leírt útvonalon futottam, mert bizonytalan voltam magamban, gondoltam, jobb, ha lesz, aki össze tud szedni a pályáról. Így aztán Vörös Mikivel lementünk a Pók Janó által szervezett Velencei-tavi YT-ra. Ez lényegében ugyanaz, mint a tómegkerülés, azzal a különbséggel, hogy mikor már-már célba érnénk (25 km-nél) visszafordulunk.
Aki ismeri a pályát, az tudja, hogy kemény emelkedők is vannak benne, amit legfeljebb a lejtők kompenzálnak. Ha oda-vissza futunk, a kompenzáció tökéletes. Mindenesetre igazán síknak csak a déli részek, ez esetben az első és az utolsó kilométerek, illetve a fordító környéke mondható. Az első két km még 5:2x körül ment, de hamar beállt a kb. 5:40-es kilométer, mely aztán a domborzatnak megfelelően elég szeszélyesen ingadozott. Mindenesetre 25 környékén már 5:5x körül járt, az utolsó kilométreken pedig 6:10 környékén úgy, hogy ha picivel is, de azért már 140 felett volt a pulzus. Sajnos a pulzusmérő időnként megint vacakolt, és irreálisan alacsony pulzust mutatott, még ha nem is annyira, mint a Bécs–Budapesten. Ha az időeredmény nem is, az pozitívnak mondható, hogy a maraton után nem omlottam össze (mint eddig bármikor), és sem a futás után, sem másnap nem voltak komolyabb fájdalmaim, lemerevedéseim. (Sőt, amikor átöltözéskor emelgetnem kellett a lábam, akkor sem kerülgetett a görcs!)
A YT50 további hozadéka, hogy viszonylag egyenletesen elosztva megettem 3 db decathlonos Aptónia energiaszeletet, 2 db Sponser sós zselét, egy db decatlonos gyümölcszselét, plusz a frissítőasztaloknál néhány csokit. Ennek köszönhetően Péter végre elhiszi nekem, hogy nem azért lassulok, mert nem frissítek rendesen. Hurrá. (Persze nem annyira hurrá, mert ezek szerint máshol van a baj.)
Összegzés
A szűk két hónap alatt 324 km-t futottam, ehhez jön az év eleji 81 km, ami azt jelenti, hogy 405 km-nél tartok.
Utolsó kommentek