"Panoráma Trail –  egy terep maraton (45 km, 1500+ szintkülönbség) , ami összeköt három csodás várat a meseszép zempléni erdőkben. Sokan valószínűleg még sosem jártatok erre, de nekünk itt vannak a családi gyökereink, sok időt töltünk itt, kirándulásaink gyakori célpontja a Panoráma Trail három meghatározó állomása, a Boldogkő Vár, a Regéci Vár és a Füzéri Vár. Pár éve, amikor elkezdődtek a várak rekonstrukciós munkái, mi is elkezdtünk erről a versenyről álmodni, majd kidolgoztuk a koncepcióját is, ami most megvalósításra kerül.
A várak gyönyörűek lettek, lenyűgöző a látvány. Az erdő is az, pláné őszi színekben. Így minden adott egy különleges futóverseny szervezésére. Invitálunk tehát Titeket egy terep maratonra, amit egyéni vagy három fős váltóban tudtok teljesíteni. A Boldogkő Vár kapujából elindulunk, majd a Regéci Váron át a Füzéri Várba futunk célba." 

Mesterem még nyár elején egy új őszi versenyre hívta fel figyelmünket a messzi Zemplénben. Tavaly a Kazinczyn járva nagyon megszerettem a vidéket, majd a versenykiírást olvasva nem is maradtam tétova.

Szombat hajnalban fél hat körül Antiékhoz csapódva, az ifjú, szinte még nászutas pár, Kingi&Béci mellé huppantam a hátsó ülésre és 8 óra előtt már Boldogkő Vár látványa ejtett ámulatba minket. Várhoz menvén a rajtcsomagért, Várúrnő kedves hívószava üté meg fülünket: "jó vitézek messze földről érkezén, mi nagy örömünkre tiszteletét tevé itten." Az rajtcsomagot megkapván, majd testmozgáshoz beöltözvén, az hírős várat belülről is megtekintvén jókedvünket kiművelődéssel összekötvén vala. 

A reneszánsz hangulatból a rajtpisztoly hangja zökkentette ki a 261 egyéni indulót. Boldogkő Várából egy köves meredély vezet a dimbes-dombos szántón keresztül a zempléni erdőkbe. Nem szoktam elkapkodni az elejét, most is óvatosan kezdtem, de alig 1 km múlva mégis Bálint és Povi társaságát élvezhettem. Úgy vélem sokkolóan hathattam rájuk, mert rögtön output műveletekre hivatkozással álltak ki az út szélére, hátat fordítva a mezőnynek. Innen egy gyönyörű patakvölgyben vezetett tovább a pálya, ahol Mester egyik ifjú tanítványával, Ágival tartottam a lépést. Persze közben a bennem ágaskodó vad musztángot is igyekeztem visszafogni, aki sietett, engedtem, hadd menjen. Előbb Povi, majd Bálint is huss tova lépett. Sok-sok edzéssel, jó formában nyilván jobban pörögnek a lábak. 

Mogyoróskára érve a frissítés a vártámadásra felkészítő alaptáborban történt, majd egy erős kaptatót leküzdve értem fel a várhoz vezető műútra, ahol a mezőny gyorsabb része jött szemközt, köztük Bálinttal. A Regéci Várba hamar bebocsátást nyertünk a rajtcsomagban található ezüstszínű karszalaggal. A pálya egy bástyába vájt szűk folyosón vezetett, ahonnan egy emelettel feljebb lyukadtunk ki. A sikátorban egy arra kiránduló nyugdíjas csoport előzékenyen húzódott félre, hogy utat biztosítsanak a futóknak. Bástya, futók, félreugró huszárok, egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok. Ez volt a regéci sakkparti. Szerencsére sikerült elkerülni a mattot és egy hosszú lejtésen Regécbe rosálva ismét frissítőpont következett.
Egy gyors kólát követően erdőben haladtunk tovább. Őszintén szólva a haladás az én esetemben ekkor már csak a barokk stílt idéző túlzásként értékelhető. Alig 16 km-t tettünk meg ekkor és hirtelen teljesen lefagyott a rendszer. Székem mind a három lába kibicsaklott; sem fizikailag, sem mentálisan, sem energetikailag nem működtek a begyakorolt sémák. Persze, hogy edzetlen voltam, de hát ezért jöttem ide, hogy megedződjek. Úgy gondolom, folyamatosan frissítettem, de mégsem kaptam megfelelő energiát. Tán a heti feszített robot és a kevés alvás váltotta ki belőlem ezt a tünetet? Nyilván nem segített a pszichémnek az sem, hogy állóbójaként kerülgettek az eddig mögöttem haladó sporttársak. Egy tisztásra érve szívem szerint hanyatt vágódtam volna és csak a kék eget nézve, a friss erdei levegőt magamba szívva elmélkedve azon tűnődnék, hogy mi a f@szt keresek én most itt.

A kaptatókba belesétálva, tovább kortyolgattam az energiát adó isót és a korábbi dühöt elengedve, úgy tűnt, mintha ismét működnének a szelepek. Kedélyállapotommal harmonizálva, közben a nap is kisütött és az őszi ezerszínű erdő gyönyörű arcát mutatta felém. Korábbi állapotomhoz képest szinte robogva érkeztem Telkibányába. A frissítőpontról jól feltankolva robbantam ki. Sok joggoló sporttársat sikerült most beérnem, majd egy hosszú országúti kaptatást követően balra menvén ismét az erdei ösvények vártak ránk. 30 km-t megtéve egy hosszabb emelkedés következett, ami egészen 35,5 km-ig tartott. Innen hosszú lejtés következett, azonban a bokaforgató sziklák kerülgetése a száguldást hátráltatta. Hollóházán ismét feltöltésre kerültek az aksik, majd a porcelángyárat elhagyva a műút menti lejtős bicikliúton élvezetes volt a gyors robogás. Alig 5 km-rel a cél előtt ismét erdő, ismét kaptató, de a csúcsra érve Fűzér várát megpillantva, minden fáradtságom tovatűnt és ujjongva ünnepeltem, hogy milyen jó nekem, hogy itt lehetek.

Az sem érdekelt nagyon, hogy a Vár magasabban volt, mint sejteni lehetett. Hamar a faluban teremvén Balázsék biztattak azzal, hogy az utolsó 800 méter egy kicsit karcos lesz. Köszi, de hol kezdődik az utolsó 800? Itt már a gyors lábú futók éremmel a nyakukba biztattak, hogy mindjárt itt a vég. Sanyival egymást biztatva gyúrtuk le az utolsó métereket, ahol "hajrá Göd" Pepének köszönhetően pontos időjelzést is kaptam. 6:02:49-et mutatott az óra. Ennyi időbe tellett, hogy Boldogkő Várából Fűzér Várába érjek. 45,61 km alatt 1340 métert emelkedtünk és 1144 métert futottunk lejtmenetben. A 154-es átlagpulzus beszédes. És hogy örömünk még teljesebbé váljon, az érmet a fellegvárban vehettük át további szintet gyűjtve. A szűk nyiladékon jövet-menet üdvözölhettem barátaimat, akikkel egy-két szót váltva értékeltük az élményeket.

Anti 4:20:49-ces ideje a 6. helyhez volt elég. Szintén a szűk elithez tartozik Kinga is, aki 4:41:33-mal a hölgyek között a második lett. Matyi 5:20:17-es ideje csodálatos. Povi és Bálint ideje /5:26:45/ is megsüvegelendő, különösen úgy, hogy el is tévedtek egy darabon. Nagyon örülök, hogy a tervnek megfelelően, egy kemény 6 órás edzéssel acélozhattam magam. A póló átvételét követően hazafelé vezetett az út. Sajna Encsen már nem találtunk szabad helyet, pedig Anyukám mondta, hogy előre kell asztalt foglalni. Szikszón viszont a villanyrendőr mellett a Taverna Oreganóban nagyon kellemes hangulatban pótoltuk a kalóriát.