Egy réges-régi galaxisban, mikor ChevyOne még Lacika néven futott és kenunk sebesen siklott alattunk a dunai hullámhegyek között...
Akkor még egyikünk sem gondolt arra, hogy jó 30 évvel később az örök-fiatalság elixírjét közösen keressük a Mátrában. Volt itt már Dupla Élményünk többször (2014-ben és 2017-ben), mikor 72,3 km alatt négyszer is megérintettük a Kékes csúcsát 3380 méter szintet pakolva zsákunkba, így nem gondolva semmi rosszra, bizakodva vártam hogy ismét ösztönözzük egymást, mint ahogy tűz a jeget, a kicsattanó harsány a visszafogott cinizmust, avagy ChevyOne a VW TDI-t.
"Párosan szép az élet! Két fős csapatverseny a Mátra gyönyörű ösvényein. Keress párt és tedd próbára magad a legkeményebb és legszebb útvonalunkon!" - biztatott ismét indulásra minket a terepfutas.hu kiírása május 5-én.
Compressport 2Up 2Down: 45 km és 2050 m szint max. 8,5 óra alatt. Ez lett a Dupla Élményből.
Nem volt más dolgom, mint hogy a heti fáradtságot ledobva magamról a vasárnapi kora reggel Mátrafüreden találjon. A két leggyorsabb Váci Jedi, Veri és Anti társaságában érkeztem a tetthelyre. Miközben más 5.000,- Ft-os címletekre vadászott én csendben Lacira várva bóbiskoltam magamban. Hirtelen arra riadtam fel, hogy a széles jókedv és vidámság a tetőfokára hágott; megérkezett a párom. Pacsik, csapatfotók, visszaszámlálás, kész, rajt.
Finom 12 fokban és szemerkélő esőben a piros jelzésű egynyomtávon közeledtünk a Kékes felé. A gyors lábú párosokat rég elengedve, édes kettesben maradva, bármily meglepő, komolyabb témák törtek a felszínre: család, munka, élet értelme. Mély hipnózisunkból vidám leányok előzése zökkentett ki. Papp Tündi alias Kör Dáma (alig egy hete még a Börzsönybe körözött!) állt a menet élére remek tempót diktálva. 1 óra alatt pont 7 km-t tettünk meg. Ennek örömére az eredetileg hölgykoszorú selfibe kénytelenek voltunk bepofátlankodni.
Kékesre érve szinte meg sem állva gyors csippantás következett és a Mátrabérccel szemben találva magunkat csúszkáltunk lefele a kéken. Egy sík platóra kifutva lendületből éles balost vetve a Gabi-halála felé vitt volna a lábunk, meglepetésünkre a szalag azonban az Oroszlánvár felé jelezte a követendő irányt.
Ellenőrzőpontot elhagyva hirtelen balra le és a sárgán találtuk magunkat. A csúszkálós korábbi szakaszt követően viszonylag jól futható lejtés következett. 6 fős tétovázó csapatba ütközve minket is elbizonytalanított egy kettős jelölés aminek kb. 5 perces felesleges kitérő lett a vége. Fájdalomdíjként egy csodaszép szalamandrát láttunk. Visszamászva a helyes útra észleltük, hogy a mezőny jelentős része úgy került elénk, hogy nem is előzött meg. Lacika rögtön leszedte a félreértésre okot adó szalagot és megfelelő helyre tűzte ki.
Kissé hosszabb úton mint számítottunk rá végül elértük a Gabi-halálát. Jól ismert ösvényeken haladtunk Parádóhután keresztül egészen Parádsasvárig. A frissítőpontot nem a korábban megszokott helyén, hanem nagy kitérővel a faluszélen találtuk meg. Az egy héttel korábbi Ultra-Kék Trail Budait szervező okofutas.hu által működtetett ponton sikerült gyorsan feltöltődnünk hála Zsuzsa és Miller szakszerű intézkedéseinek.
Közel 26 km után nagyon jól esett a frissítés, mintha éreztük volna, hogy mi vár ránk a következő órákban. A Galyatető felé haladó emelkedő szinte kinyírt minket, miközben a zuhogó esőt viharos széllökések tették még elviselhetetlenebbé. A Prédikálószékre emlékeztető menet közben Laci tőle szokatlan módon csak annyit bírt mondani, hogy "ez nem játék" és megkért arra, hogy vegyem ki a zsákjából a széldzsekijét. Az emelkedő végén az ellenőrzőponton tudtuk meg, hogy ez volt a Nagy-Lipót és nem véletlenül vöröskereszt jelzi az utat rajta. A pontőrünk sem volt már a legfittebb állapotban, csippantásunk nagy sokára sikerült csak, mikor rájött, hogy erre nem a telefonja a legideálisabb eszköz. A viharos széllel harcolva értük el a Csór-hegyet, ekkor már rajtam is dzseki volt. Innen a sárlavinán nem volt egyszerű elérni a Mátra-nyerget. A hidegtől elgémberedve néztünk fel a Sombokorra, majd előzetes félelmünktől eltérően a csodával határos módon szinte játszi könnyedséggel pikk-pakk megmásztuk a falat és hipp-hopp ismét a Kékesen találtuk magunkat.
Ezúttal sem tértünk be melegedni a síházba, hanem azonnal a kék háromszögön siklottunk tova. A 8 km-es lejtés közben a patak menti frissen zöldülő tavaszi erdővel harmonizálva mondtunk köszönetet, hogy ismét része lehettünk egy olyan csodának, amit csak a Mátra adhatott.
Emlékezetes túránk 7:08:11 alatt teljesült, hátunk mögött 45,72 km-rel és 2050 m szinttel.
Lacival megfogadtunk azon melegében, hogy minden évben itt a helyünk, amíg tehetjük.
Utolsó kommentek