Ideje összefoglalni, hogy mi történt a 2013. évben – de előtte lássuk az összefoglalót az év végi edzésekről!

Az év utolsó három és egy kis töredék hetében verseny már nem volt (azokat a túrákat, amelyeket lefutottunk, már nem számolom annak), így az összes futás szerepel az alábbi táblázatban (kivéve persze a freerunos edzéseket, mert azokat nem lehet mérni).

*Futás Árpádföldről a Szilas-patak mentén a torkolatig, majd onnan a Dagályig. A hátamon egy 6-8 kilós táska volt. Érdekes módon ez nem lassított olyan szörnyen: az elején voltam lassú, ahol a patak mellett nem túl jó úton keleltt haladni, ill. később töltéseken át vagy hidak alatt törpejárásban kellett mászni. A 14. kilométertől a Váci úton stabil 5:35-5:40-es tempó állt be, mely az utolsó két km-en tovább gyorsult 5:30 körülire anélkül, hogy a 140-es pulzus fölé léptem volna.
**Terepfutások Moós Gergővel:15. HavaZOO 20 (Farkas) – se hó, sem állatkert, se farkas nem volt); 21. A BudaTrail útvonalának megfutása, sok bámészkodással, fényképezéssel; 29. Fóti-Somlyó (Göd-Alsótól Gödöllőig)

Ha a terepfutásokat nem nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a sebesség meglehetősen rapszodikus, sem a távval, sem a pulzussal nem korrelál. Még csak egyértelmű fejlődés sem látható, pl. november 14-én és 26-án is futottam olyan sebességgel a klasszikus 11 km-es körömet, amilyennel decemberben egyszer sem sikerült. Az egyedüli, ami vigasztal, hogy ezeket most sokkal fáradtabban futom, és ahhoz képest nem jelentősen rosszabb az eredmény. Érdekes még a december 28-ai, amelyet egy két órás kemény kettlebell-edzés után futottam levezetőnek, és ez nem igazán látszik az időeredményen.

Összegzés

A legutóbb 2184 km-en álltam, most a három hét plusz egy edzés alatt 269 km gyűlt össze, így az évet 2453 km-rel zárom. Ez valamivel több, mint a tavalyi 2171 km, de nem sokkal. Mentségemül hozhatnám fel, hogy az év elején a pulzuskontroll miatti lassúságom miatt nem igazán tudtam sok kilométert felhalmozni, de ugyanez még inkább igaz a tavalyi év végére. Ráadásul a különbség sokkal inkább nyáron, illetve októberben (a három maraton miatt) jelentkezett. Ha május és június között azokon a heteken is futottam volna 10-10 km-t hét közben, amelyeken egyáltalán nem futottam, akkor máris kerek 100 km-rel beljebb lennék. Az év végén aztán jóval többet kezdtem futni, csak decemberben 400 km-t tettem meg, míg a teljes év havi átlaga (a decembert is beleszámolva) 204 km.

12 majomraton

Ha valami egyértelmű teljesítménynek tekinthető ebben az évben, az az átlagos havi egy maraton. Ilyesmit azért tényleg kevesen mondhatnak el magukról – részben persze azért, mert akinek komoly versenycéljai vannak, az nem fut ennyit: nálam ez egy egész éves alapozás volt. Eredetileg nem is volt célom: a bécsi nevezést véletlenül és váratlanul nyertem (bár lehet, hogy mentem volna helyette Balatonfüredre); Keszthelyre félmaratonra akartam menni, csak Gusztos Péter nevezett maratonra; a tizenkettedikre pedig már csak azért menet, mert ha megvolt a tizenegyedik, hát legyen kerek a szám. Áttekintésképpen:

A maratonok közül három és fél szlovákiai, 2-2 horvátországi, ill. szlovéniai, másfél magyarországi, egy-egy pedig ausztriai, németországi ill. lengyelországi. Ha a pulzust és az eredményeket vetjük össze, nem igazán látszik valódi fejlődés, ami inkább eredménynek mondható, hogy már nem egy nagy ügy a maraton lefutása. Különösen a radenci és a keszthelyi versenyt érdemes kiemelni, hiszen ezek egymás utáni napokon voltak.

Maratonon innen és túl

Ultratávot kétszer futottam, a Suhanj 6-ot és az Optivita velencei 12 órása – ráadásul az utóbbiból csak hét órát futottam, a tervezett duplamaraton helyett egy másfélmaratont. Ezek egyaránt azt mutatták, hogy hiába bírok két maratont egymást követő napokon, a maraton után bizony csúnyán elfogyok. Abszurd módon azonban a Velencét követő napon is le tudtam futni a Nike félmaratont, ráadásul kerekesszékkel együtt is két órán belül.

Ha már a félmaratonnál tartunk a Nike mellett toltam a Vivicittán is. Egyébként idén kifejezetten kevés félmaratont futottam, a kerekesszékesek melletti néhányon viszont sikerült az, amit idénre kizártnak tartottam: a félmaraton pb. Természetesen azért tartottam kizártnak, mert pulzuskontrollal nem tudtam elképzelni, és persze mindkét alkalommal elengedtem a pulzust: Esztergomban és a Tudás Útján is. Ezek után Siófokon ilyesmire már nem is törekedtem.

Egészen véletlenül (de legalábbis tőlem függetlenül, még ha úgy is, ahogy megjósoltam) éppen egy félmaratonnyi lett a Zsákbamacska távja is. Ha már a terepfutásoknál tartunk, abból nagyon kevés volt idén, az is az év vége felé: a Zsákbamacskán, a váltóban futott Piros 85-ön és a Naszály Trailen kívül igazán komolyat nem is tudok említeni. Ehhez képest az év végére szépen felszaporodtak a terepfutások, még ha csak edzési célzattal is – meg persze a változatosság kedvéért.

A futások közül persze mindenképpen említendő még az UB két szakasza. A futás csupán része volt az első félájrönnek, amit aztán egy fapados is követett. A futáshoz már kevésbé köthető, de azért az év végi összefoglalóban említendő a nagyatádi ájrön bringatávja váltóban.

És 2014-ben?

Egyelőre messzire tervezni nem szeretnék. Márciusra célként tűztem ki a böszme teljesítését:  ez 195 kilométer négy nap alatt, minden nap egy wanna-be-ultrával – együtt talán mégis tekinthető ultrázásnak. (Ezért az ötletért is Gusztos Péter felelős: nem elég, hogy a Radenci utáni napra benevezett Keszthelyre, miután látta, hogy meg is csináltam egymás után a két maratont, elültette a bogarat a fülembe, hogy ezt is meg tudom csinálni.) A felkészülésbe beletartozna a két Yours Truly is, és természetesen a gútai Vízkereszt Maraton sem maradhat ki.

Nem kisebb kihívás, hogy Vityával párban szeretnénk megcsinálni az UB-t: ez fejenként 106 km lesz 24 órán belül (ha sikerül egyenlően elosztani). Ezen kívül októberre neveztem a frankfurti maratonra. Kétségtelenül lesz több maraton is, és szeretnék végre lemenni 3:30 alá, de azért ennyi maratont, mint az idén nem szeretnék futni. Inkább többet mennék terepre, és csinálnék több 6, ill. egy-két 12 órásat.