Ulrik és Vitja megírták már történetüket, és pannonfunk is linkelte a magáét, engem viszont pillanatnyilag sokkal inkább a jövő izgat, ezért először erről szeretnék beszélni.
A feladat adott. kb. 53 km minimum 6 perces tempókkal, ami szerény számításaim szerint kb. 5 óra 20 percet jelent. Ha két hónap múlva lenne a verseny, talán kevésbé izgulnék, mert úgy érzem, most ezt képes lennék teljesíteni. Legutóbb Kassán 3:46:40 alatt futottam a maratont – ha négy órával számolok, akkor is marad egy óra húsz percem a fennmaradó 11 kilométerre. Ezt már 7 perces kilométerekkel is végig lehet kocogni. Elvben nem lehet baj.
A dolog persze nem ilyen egyszerű, ha figyelembe vesszük, hogy Kassán viszonylag sík volt a terep és ideális az időjárás, az UB-n pedig lesz néhány kaptató, az időjárás pedig végképp kiszámíthatatlan. Persze előtörténetemből majd bizonyára kiviláglik, hogy futottam már felfele, szakadó esőben és forróságban is, kopp-kopp, eddig azért egyik sem jelentett olyan akadályt, ami komolyan visszavetett volna. Ennek ellenére nem árt az óvatosság.
Az igazi probléma azonban az, hogy a verseny nem két hónap múlva lesz, hanem több, mint egy fél év múlva. Ami azt jelenti, hogy addig tartanom kell a formámat. És közben tél van, és szélcsend (szmog), és hó, és hal mellett a karácsonyi asztalon bejgli és egyéb testtömegnövelők. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha odakint legalább néha összekoccannak a molekulák. Ha észrevétlenül átlustuljuk a telet, tavasszal már azzal kell küzdenünk, hogy a régi formánkat visszanyerjük. Nyáron pedig elég kiábrándító lehet azzal szembenézni, hogy eltelt egy fél év, és semmit nem fejlődtem.
Arról végképp nem is szólva, hogy sokszorosan túl kell biztosítanom magam. Önző módon lecsaptam a verseny legszebb szakaszára. Ha Vitjának becsúszik valami, a csapatnak ugyan nem jó, de a maga adagját addigra mindenki lefutotta. Ha Ulrik elszúrja, csak Vitja előtt kell magyarázkodnia. Ha pannonfunknál üt be valami gikszer, még mindig vigasztalódhat azzal, h legalább előlem nem kell bujkálnia. Ha viszont én tolom el, akkor az egész csapatot kinyírom. Éppen ezért folyamatosan iszonyúan kombinálok, hogy miképp kellene felkészülni.
Az alábbiakban megosztom a felkészülésről való elképzeléseimet, ami éppen arra lesz jó, hogy mindenki beleszóljon, amitől aztán végül teljesen belezavarodom.
Gyorsító, kaptató, nyugtató
Úgy gondolom, hogy a felkészülési időszakot nyugodtan két részre oszthatom, a téli és a tavaszi időszakra. Teljesen feleslegesnek érezném most rápörögni az intenzív edzésre, sokkal fontosabb átvészelni a telet, tavasszal pedig sokkal tudatosabban lehet dönteni az akkori állapotok ismeretében.
A pillanatnyi dilemma sarkalatos része az is, hogy most kettlebelledzésre is járok, és ezt a futás szempontjából is nagyon fontosnak tartom – nem csupán a lábizmok erősítése miatt, az sem mindegy, milyen hátizomzattal fut az ember félszáz kilométert. Most semmiképpen nem szeretném abbahagyni azért, hogy többet futhassak: eddigi tapasztalataim pedig azt mutatják, hogy nem igazán lehet (vagy én nem tudom) a kétféle intenzív edzést kombinálni. A heti két kettlebell mellett már nem fér be három rendes futás minden héten, márpedig igazán három futás lenne jó hetente.
Mindenképpen szükség lenne gyorsításra, sprintekkel, fartlekkel stb. Ezen kívül szükség lenne olyan erősítő futásokra, melyek az emelkedőkhöz szoktatnak (és persze, ha nem is az UB miatt, de a lejtmenetben sem ártana fejlődni): ehhez hegyes terepre kell menni. Leginkább persze a hosszú futásokra van szükség, melyek legalább a félmaratoni távot elérik: ezeket viszont lehet lassan csinálni, figyelni a pulzusra stb. Mivel a három edzés nem fog mindig beleférni, a szintkülönbséges futás lesz a vesztes: ha valaminek ki kell maradnia, ez fog kimaradni. Ugyanakkor ha lehet, valamilyen módon igyekszem pótolni.
Benn, padon
Spoilerozok egy kicsit a történetemből: én padon kezdtem futni, és a mai napig nem tudtam megutálni, bár egyes körökben ezt így illik. Szerintem vannak határozott előnyei, amiket érdemes kihasználni. A nyáron például az szerepelt az edzéstervemben, hogy fussak 4:15-ös kilométereket. Mivel ez nekem elég kemény tempó, elindultam, toltam, ahogy tudtam, de pár száz méter után éreztem,hogy egyre kevésbé bírom – és aztán beértem, és megvolt a tervezett idő. Ami csak azt jelentheti, hogy feleslegesen gyorsan indultam. Ha viszont nem adok bele mindent, akkor azt kockáztatom, hogy feleslegesen vagyok óvatos, ezért nem lesz meg az idő. Padon ilyen gond nincs: az ember beállítja a megfelelő sebességet, és azt kell tartania.
A gyorsító edzéseket egyértelműen padon szeretném tartani. Ennek a fent leírtakon kívül az is az oka, hogy állítólag hidegben nem jó gyorsan futni, nem tesz jót az ízületeknek. (Lehet, hogy időnként nagyon szép időben kivételt fogok tenni, de erre nem igazán számítok.) A tervem az, hogy a jövő héttől a következővel indítok:
- 1. km: 12 km/h (5 min/km)
- 2.-3. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 4. km 10 km/h (6 min/km)
- 5.-6. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 7. km 10 km/h (6 min/km)
- 8.-9. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 10. km 10 km/h (6 min/km)
A 4:15 min/km-es tempót az indokolja, hogy ez szükséges az 1:30-as félmaratonhoz. Úgy gondoltam, hogy szép fokozatosan a pihenőszakaszok sebességét próbálom majd emelni, ha az eléri a 12 km/h-t, akkor újragondolom a stratégiát.
Ezen kívül lehet, hogy a hegyeseket is bent fogom futni, legalábbis részben. A futópadokon nagyon jó kis hegyes programok szoktak lenni. Feltehetően kiválasztok egy szimpatikusat, és azonos sebességen (12 km/h?) megpróbálom egyre magasabb szinten futni ugyanazt a programot.
A hosszút viszont nem szeretném bent futni, erre csak akkor fog sor kerülni, ha nagyon szigorú lesz az időjárás.
Fedél nélkül
Mint említettem, a hosszúakat kint szeretném futni. Ezekre hét végén kerülhetne sor. Nincs semmi tervem, hogy lépcsőzetesen növelném a távot vagy ilyesmi. Szerintem ennek úgyis a tavaszi szakaszban lenne értelme, de akkor meg sok verseny van, és úgyis az lesz a meghatározó. Február végéig mindössze a Kaposvár dombjai van tervben. Inkább érdekes és szórakoztató futásokra vágyom, mint kötött edzésprogramra. Van ugyan pár saját tervem is, de számítok a Nike futóklubra és a Flúgos Futókra is, nem beszélve a csapattársaimról.
Mivel a kaptatós futások külön nem fognak mindig összejönni, igyekszem időnként a hosszúakhoz is szintkülönbséges tájakat választani. Ha sikerül megoldani a logisztikát, akkor időnként a szesztestvérekhez is csatlakoznék hét közben. Ha meg nem, kellőképp tiszta időben a Várhegy–Naphegy–Gellérthegy által nyújtott lehetőségeket igyekszem majd kihasználni.
Na, most aztán kaphatok hideget, meleget.
Utolsó kommentek