A felkészülés legnehezebb részén vagyok túl a Róma felé vezető úton. Legutóbbi bejegyzésem alkalmával már említettem, hogy a hosszú, lassú futások, iram-, illetve gyorsító edzésekkel egészültek ki. A február a maga zordságával és irdatlan mennyiségű havával nem éppen ideális edzés körülményeket teremtett, de legalább változatosságot hozott, ami ugye gyönyörködtet. A március aztán meghozta a várt enyhülést és ezzel egyidejűleg arra lettem figyelmes, hogy a stopper mutatói is alacsonyabb értéket jeleznek.
A heti edzés mindig egy ún. átmozgató, regeneráló futással kezdődik a hétvégi hosszú futásra tekintettel. Ez azt jelenti, hogy 10-12 km-t 130-138 bpm-es tartományban teszek meg. A hetek teltével a sebességem km-enként 6:13, 6:06, majd 5:57 átlagot adott. Ami most a legfontosabb; a maratoni tempóm is kezd beérni a kívánt szintre, a legutóbbi gyorsító edzésen pedig 4:30 és 4:40 között lobogtam.
A hosszú hétvégi futások, hála az ideálisabbá váló időjárási viszonyoknak is gyorsabban teltek: 5:57/km, majd 5:48/km. Az 5:48/km-es tempójú 30-ast egy nyúlnak is köszönhetem, aki közel 8 km-en keresztül volt segítségemre. A nyúl nem volt más, mint maga a Mester. Míg én 140 körüli pulzussal haladtam, addig Mesterem szíve 120-at vert percenként és miután elváltak útjaink ő is felpörgette a műszert 140-ra, ami neki 4:40-es kiliket eredményezett. Van hova fejlődni. Az utóbbi két héten összesen 145 kilit (78+67) tettem meg.
Utolsó kommentek