Bármennyire is hihetetlen, áttértünk az egy számjegyű sorszámokra a visszaszámlálásban. Kedves olvasóink lassan izgulhatnak, hogy melyik lesz a kedvenc blogjuk júliustól. De addig is...
Verseny
Mint azt már Vitya elspoilerezte, ezen a hétvégén a Mátrabércen vettünk részt váltóban Ulrikkal. A saját szakaszukról majd a kollégák remélhetőleg beszámolnak, és értékelni is fogjuk a versenyt, de addig is a saját szakaszomról. Én a Kékesről indultam, ami a naivok fülében nyilván jól hangzik, hiszen onnan már csak lefelé lehet... hát, egyrészt ez nem így van, másrészt az sem mindig öröm.
Miután átvettem Vityától a dugókát, jó is kocogótempóban indultam lefele. Alig másfél kilométer után viszont olyan meredekké vált az út, hogy totyognom kellett lefelé. (Mások viszont érthetetlen módon, mint a kőszáli kecskék, ugrándoztak lefelé.) Ezután 1-2 km viszonylag jól futható szakasz következett, majd a 24-es úton átkelve hosszú, meredek emelkedő lassította a haladást. Innentől kb. 5 kilométeren át, egészen a Galyatetőig hullámzott az útvonal: sík vagy enyhén lejtő szakaszok váltakoztak enyhébb-keményebb emelkedőkkel, meglehetősen szeszélyesen. Az emelkedőket nem akartam mindenáron megfutni, nehogy idő előtt kimerüljek, így viszont gyakran leálltam, majd 30 méter után rájöttem, hogy ezért kár volt, mert megint lejtett. Vagy éppen síkba fordult a terep, elkezdtem futni, de hamarosan emelkedő jött. 
A Galyatető előtt ismét meredekebben emelkedett, de annyira nem volt vészes, a parkolóban a frissítés és a csapattársak biztatása még arra is energiát adott, hogy a kilátóhoz is felfussak. Az ezután következő kb. 8 km egészen kellemesnek volt mondható: inkább lejtett, bár ebben is volt némi hullámzás. Csak az Ágasvárra való felkapaszkodás jelentett újabb kihívást – ez viszont semmi sem volt az onnan való leereszkedéshez képest. (Ezen a szakaszon többen előztek meg, mint egyébként végig.) Már az Ágasváron is olyan rosszul léptem egyszer, hogy máig sem értem, miért nem tört ki a bokám, így aztán lefele végképp nem mertem elengedni magam, így viszont rengeteg energiám ment el a folyamatos fékezésre. Végül leereszkedtem a patakig és az utolsó 2-3 kilométeren ismét futni tudtam, a faluban ez már kifejezetten kellemes volt, egyáltalán nem bántam volna, ha hasonló viszonyok között még jó néhány kilométert kell futnom.
Az összidőm a 22,8 km-en 2 óra 54 perc volt (a telefonom abban a pillanatban merült le, hogy beértem), de ezt semmihez nem tudom viszonyítani. Érdekességképpen: összesen 8 kilométerem volt 5 és 6 perc között; 4 km 6 és 7; 3 km 7 és 8> 2-2 km 8 és 9, 9 és 10, illetve 10 és 11 között; egy kilométerem (ez Ágasvár megmászása, ill. az onnan való leereszkedés 15 km-es lett. Ami 7 perc feletti, azt már nem szívesen számolom futásnak, úgyhogy ez mindössze 12 km.
Edzés
Bár a Mátrabérc nyilván megterhelt, az ott sem tudatosult bennem, hogy a combomat mennyire igénybe vette (nyilván elsősorban a lefelé fékezés).
Hétfőn volt 10 kilométer könnyűm, azt nagy nehezen letoltam a szokásos Gubacsi-hidas útvonalon, a szokásomtól azonban annyiban eltértem, hogy a 10. km lefutása után azonnal leálltam. Az átlag így 5:45 lett, de a szokásostól eltér, hogy a leggyorsabb kilométerem a 8. lett, habár igyekeztem viszonylag egyenletesen futni. A szokásommal ellentétben azonban nem lassultam, hanem gyorsultam...
Kedden 6-8 km könnyű lett volna, utána 10*100m sprinttel, ebből 6-ot lekocogtam 5:49-es átlaggal, a gyorsakat viszont mint reménytelen eseteket és csakbalesetforrásokat kihagytam. Ellenben elmentem gyúratni, ami iszonyú fájdalmas volt, de legalább biztosítva lettem arról, hogy jól tettem, hogy futottam, mert a fájdalmakat nem sérülés, hanem elsavasodás okozza. 6 km
Szerdán durva gyorsító edzésem lett volna, de ezt is reménytelennek találtam. Futottam két gyógyszigetkört, az elsőt KD Mariann, Dvorcsák Laci és Lengyel Ákos társaságában. A márásek szerint ez 28 és fél perc lett, ami 5:25-ös iram. Utána belekezdtem egy másikba, a végét annak is Dvorcsák Laci társaságában fejeztem be, és az is hasonló idő lett. 10 km
A hetet a szokásos csütörtöki Suhanj!-spinning és jóga zárta.
Összegzés
Ez így összesen 38 km, ami kevés, de ha keresztedzésnek hozzávesszük a maradék 10 km-t a Mátrabércből, akkor azért annyira nem rossz – bár az előző hetekétől így is elmarad. Így tehát 935 km-nél tartok, ebben az évben pedig 698 km-t tettem meg.
Utolsó kommentek