Aki rendszeresen figyelemmel kíséri blogunk előmenetelét, arra lehetett figyelmes, hogy a Terep 50-es teljesítéséről írt beszámolómat követően nem adtam jelet magamról. Ez nem azt jelenti, hogy az azóta eltelt időszak annyira eseménytelen lett volna, sőt. Ezért éppen itt az ideje, hogy megosszam az érdeklődőkkel, hogy mi is történt.
A Terep 50-et követően kivettem egy hét "szabit". Ez az idő a lemerült akkumulátor feltöltését szolgálta. Persze egy kis úszás, bicikli, evezés jól esett. Majd a versenyt követően pont egy héttel Pafe kenus sporttársam invitált egy közös futásra a fóti lankák közé, ahol cca. 11 km-t tettünk meg. Az eleje egy kicsit nyögvenyelősre sikeredett, de később sikerült bemelegedni és az egy óra pont kellemesen telt. Másnap Mesterem invitálásának engedve ismét a Naszályba találtam magam Hámory András (szintén T100-as) sporttárssal kiegészülve. A másfél órás beszélgetős futás elérte célját, sikerült kellemesen elfáradni és megtudni egy-két kulisszatitkot a nagyok felkészüléséről, versenyzéséről.
Ezt követő két hétben igyekeztem ismét felvenni a rendszeres edzések ritmusát, több kevesebb sikerrel. A reggeli átmozgató lassabb futásokat, gyorsító edzésekkel is kiegészítettem, hiszen a közelgő hazai versenyen is a tisztes helytállás a cél.
Minden év június első hétvégéjén kerül megrendezésre a FÉTIS Kft. jóvoltából a Gödi Crossfutás, immáron 12. - az én részvételemmel 4. - alkalommal. Ezt a rendezvényt mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen a család összes tagja megtalálhatja a számára megfelelő kikapcsolódást. Óvódásoknak 200m, kisiskolásoknak 2km, a nagyobbaknak 5km, míg a gyakorlottabb futóknak a 14 km kerül megrendezésre. Mindemellett élő műsor szórakoztatja a bemelegítőket, levezetőket és a kísérő családtagokat, barátokat. Többek között Adél lányom is megmutatta jazzbalett tudását a GSE színeiben.
A verseny nagyon népszerű a nebulók körében, hiszen a rajtszámok viselői, minden távon chippes időmérés alapján tudhatják meg, hogy idén ki a gyorsabb. Általában a 2km-en szoktam bemelegíteni lányaimmal és arra is akad példa (ha szerencsénk van), hogy Csilla is velünk tart. A családi csavargás akadályverseny fénypontja a rendezvénynek, ahol a család összes tagja együtt teljesíti az ügyességi feladatokat, nem egyszer a névadó cég által forgalmazott szerszámok és gépek segítségével. Ez a csavargás nem elsősorban a teljesítményről szól, hanem inkább arról, hogy mindenki lássa, hogy Apa milyen ügyesen tud kereket cserélni és dekázni, anya szöget verni és fekvőtámaszozni, míg a gyerekek a fűnyíró traktorral szlalomozni. Egy szó, mint száz: sajnálja mindenki, aki inkább a Kékestetőre ment futni.
Idén is a 14 km-es távon álltam rajthoz, feledtetni kívánván a tavalyi rosszemlékű (árnyékban 40 fok) futásomat. Idén az idő ideális volt a maga 17 fokos hőmérsékletével, néha csepergett is az eső. A rajtban sok ismerőssel akadtam össze, köztük Edittel, aki momentán nem fényképeket jött készíteni, hanem a DK Teamet képviselve futni, de nem is akár hogyan: 3. helyezést ért el a hölgyek között!
Ezen a versenyen hatalmas a tét, nem csak azért mert gödi lakosként sok ismerős szurkol, hanem családom előtt is igazolnom kell, hogy megéri az edzésekre fordított idő, amit másképpen is eltölthetnék. Ennek megfelelően igyekeztem szépen, jó iramban (tribünfutás) elrajtolni. Azon vettem észre magam, hogy a szűk élmezőnyben vagyok, ez a pulzusomon is látszott (180 bpm). Igyekeztem tartani az iramot miközben azért néha a pulzusra is figyeltem. Végül 01:06:17-es időeredményemmel (4:47/km, átlagpulzus: 160 bpm) az 5. helyen értem a célba. A pulzusérték alapján Mesterem szerint még maradt bennem, amit a futást követően én nem így éreztem. Bezzeg ha Iramszarvas diktálta volna az iramot ... Reméljük jövőre így lesz!
Utolsó kommentek