Ötödik olimpiájára készülve edzés közben történt. Én azóta sem fogtam fel. Július 15-én, pont 4 éve ment el, hatalmas űrt hagyva maga után. 

Nagyon szerencsés vagyok, hiszen kölyökkorunk óta ismerjük egymást. 1986-ban versenyeztünk először, akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hogy egy szőke vékonydongájú kis srác előtt, minimális különbséggel érünk célba a Budapest Bajnokságon. Mindenki csodájára jár annak, hogy milyen gyönyörűen evez.

Mindig előre köszön és az edzéseredményeinkről érdeklődik. Látszik rajta a sport iránti szenvedély és alázat.A  szőke vékonydongájú kis srácból a világ legjobb kenusa lett és ez nem változtatott semmit a személyiségén. Európa-, világ- és olimpiai bajnokként is ugyanaz a szerény srác marad, akit megszerettünk. Az a megtiszteltetés ér, hogy bizalmával kitüntetve munkakapcsolatba is kerülünk.

A nehéz pillanatokban mindig rá gondolok és azzal buzdítom magam, hogy Koló sosem áll meg, sosem adja fel. A maratoni versenyeken az ő tiszteletére és rá emlékezve az őt ábrázoló pólóban versenyzem, bízva abban, hogy szerencsét hoz és a holtpontok leküzdésében segítségemre siet.

Kolóval együtt futva sokszor ismeretlenek buzdítva szólítanak meg Berlinben, Bécsben, Kassán, vagy akár Rómában is, és ez nyilván elsősorban neki szól. KÖSZÖNÖM KOLÓ!