Az Ultrabalatont követő közel egy hónapos pihit próbáltam tartalmasan eltölteni ügyelve arra is, hogy a futást se felejtsem el teljesen.Céltalanul nem jó bolyongani, így új célversenynek, a 2012. október 21-ei 14. Morgenpost Dresden Marathon-t lőttük be.
Felvezetésként Csanya által szervezett Balboa-kör közösségi éjjeli futáson vettem részt még július 29-én. A János-hegyi Erzsébet kilátótól indultunk, átszelve a Hárshegyet és a Hűvösvölgyet, majd a Fenyőgyöngyét elérve irány vissza. A 19 kilit komótosan tettem meg, tudva, hogy izmaim rég elszoktak az ehhez hasonló terhelésektől. Az éjszakai futás hatalmas buli volt a jó társaságban. A meglévő olimpiai láz mellett a másnap a kialakuló heveny izomláz jelezte, hogy valóban edzetlen vagyok.
Mesteremtől megkaptam az új edzéstervet. Abban maradtunk, hogy havi bontásokban készíti el, a mért eredményekre tekintettel kapom majd az újabb dózist. Az augusztusi edzések abszolút felvezető jellegűek, hosszú, lassú futások a dominánsak. Pont bele illett a felkészülésbe a Suhanj! 6 hat órás verseny is, ami a messzi Szigetmonostoron (szemben Göddel) került megrendezésre. A pontban éjfélkor rajtoló versenyen terveim szerint 20-30 kili körül kívántam futni, Hasonlóan a Balboához, itt is nagyon jó hangulat várta a futókat és a 2kilis pálya nem tünt olyan monotonnak, mint gondoltam. Sok ismerős között rajthoz állt Lubics Szilvi is, aki Spartatlon címvédésére készülve mutatta be, hogy hogyan is lehet 6 órán keresztül ugyanolyan tempóban futni közel 70 kilit.
Előzetes terveimmel ellentétben, nem volt lelkem kiállni, így először úgy gondoltam, hogy egy maratoni táv teljesítése még belefér, majd a napfelkelte látványát sem akartam elmulasztani és végül már azt a cca. 45 percet nem akartam ott hagyni. Elérve az ultrazónát, közel 54 kilit teljesítettem, amivel a májusi Terep 50-et egy ici-picivel felülmúltam.
Utolsó kommentek