Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

Friss topikok

  • iramszarvas: A heti 60–70 km szerintem teljesen jó. Mint fejtegetem, függő szerintem sosem voltam, max. tényl... (2020.11.11. 19:37) Kis magyar addiktológia
  • iramszarvas: "Nem is értem, hogyan juthat eszébe egy filozófiai doktornak az a képtelenség, hogy ezen a napon m... (2020.11.02. 06:29) Koló forever
  • gigabursch: Sose felejtem el! Az Újpest-öbölben készültünk az ifi OB-re, amikor az MTK-s öregfiúk betétdeltek ... (2020.02.15. 10:22) Tamás
  • Zsalapa: @Zsalapa: mármint Verigának gratulálok :D (2019.06.20. 13:53) A Jedi visszatér - Veri rögös útja az UTH-ig

Utolsó kommentek

  • iramszarvas: A heti 60–70 km szerintem teljesen jó. Mint fejtegetem, függő szerintem sosem voltam, max. tényl... (2020.11.11. 19:37) Kis magyar addiktológia
  • rrroka: @iramszarvas: én még maratont sem futottam, max 30 km, heti 60-70, ha van társaság. vagy leszoktun... (2020.11.10. 18:39) Kis magyar addiktológia
  • iramszarvas: "Nem is értem, hogyan juthat eszébe egy filozófiai doktornak az a képtelenség, hogy ezen a napon m... (2020.11.02. 06:29) Koló forever
  • iramszarvas: @rrroka: Köszi a kérdést. Legutóbb Spar Bp Maraton óvatos, pulzuskontrollos futással, a végén kil... (2020.10.30. 20:55) Kis magyar addiktológia
  • rrroka: Hogy állsz most? (2020.10.02. 21:03) Kis magyar addiktológia
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nyelv és sport

Nincs megjeleníthető elem

Csak múlna már el

2012.09.28. 08:00 iramszarvas

Mint legutóbb megírtam, már a Nike előtt egy héttel lemondtam arról, hogy valami komolyat fussak. Azóta sem hajtom magam: csak hétvégén futok, akkor is komótosan. Hét közben helyette kettlebellre járok, de oda csak heti kétszer, és azt is csak 12 kilogrammos súllyal csinálom – áprilisban, amikor abbahagyatm, még a 20-ast használtam. Igyekszem regenerálódni.

A Nike-n nem akartam teljesen haszontalan lenni, elhatároztam, hogy nyulazni fogok valakinek. Eredetileg olyat kerestem, aki 1:50 és 2:00 közötti időt szeretne futni. Végül Anikó jelentkezett. Az ő eredeti terve ugyan 2:20 körüli volt, de az nyilvánvaló volt, hogy ennél sokkal többet tud. Javasoltam, hogy lőjük be a két órát, aztán majd meglátjuk. Ehhez 5:40 körüli kilométereket kellett volna futni, de egy kevéssel már az első 12 km-en mindig kicsúsztunk belőle, úgyhogy aztán nem is erőltettük. A 12. km-ig 5:36 és 6:00 közötti kilométereket futottunk, utána 5:48 és 6:39 közöttieket (az utóbbiba egy frissítés is belejátszott, az előbbi viszont az utolsó teljes kilométer volt). (Érdekes módon a jelentős lassulás ellenére is sorban előzgettünk meg mindenkit a verseny második részében is, míg minket alig hagyott le valaki.) A 12. kilométeren a pulzusom a 160-asok tetején mozgott, ezután viszont visszament a 150–160-as sávba. Az összidőnk 2:05:24 lett, ami 5:52-es átlagkilométereket jelent, és részemről 156/173-as pulzust. 21 km

560471_346341635457192_21810002_n.jpgA következő szombaton, 17-én Pakson futottam a 3/4 maratont. (Ezt majd illene értékelnem is.) Szerettem volna kordában tartanom a pulzusomat, de ez a váratlan domborzati viszonyok miatt nem jött össze. Pedig direkt Sáringer Zolihoz és Dettihez csatlakoztam, hogy ne fussam el, ám a 6. kilométertől jöttek a dombok, ami miatt 150-re is felment a pulzusom, pedig tényleg alig kocogtunk. Utána megint 130–140 között mozgott. A 14. kilométertől már egyedül mentem, itt viszont sík volt. A 15.–27. km-eket 6:15–6:59 közötti időkkel futottam (az utóbbiban azért a frissítő is benne volt), a pulzusom az első felében 130–140, a másodikban inkább 140–145 között volt. Ezután már inkább a 6:31–6:59 volt a jellemző sebesség, ettől függetlenül a pulzus folyamatosan emelkedett, és a végén már 150 felett járt. A közel 34 kilométeren az átlagsebesség 6:38 min/km volt (persze ebben a dombmászás is benne van), a pulzus 137/175 volt. (A max a célegyenesben levágott hajrának köszönhető). 33 km

Ezt követően vasárnap, 23-án futottam, a Velencei-tó kör, és ismét Anikóval. Ezúttal nem volt célkitűzés, már csak azért sem, mert neki ez volt az eddigi leghosszabb távja, én meg egyszerűen le akartam kocogni. Ez végül sikerült is, az első 13 km-en 6:30, a 14.–23. km-en 6:20, az utolsókon pedig inkább 6:10 körüli, de inkább gyorsabb kilométereket futottunk, az utolsó teljes km pedig 5:48 lett. Ezek közül azonban kiugranak a frissítős kilométerek, ezt ugyanis kényelmesen csináltuk, így az utolsó kivételével nyolc perc felettiek lettek (az utolsó „csupán” 7:24). Így a 28 km-t 3:07:24 alatt tettük meg, ami 6:40 min/km-es átlagot jelent, 144/174-es pulzussal. A pulzusom a 4. km végén érte el a 130-at, a 8. elejétől a 140 felett járt (egyértelműen egy emelkedő ugrasztotta meg), a 14.-en egy újabb emelkedőn ideiglenesen a 150 fölé ment, viszont utána inkább alatta járt, egészen addig, míg a 17. km-en megint emelkedő következett. Innentől kezdve 150 környékén állt, de inkább felette, a 21.-től pedig már csak felette, a 24. -en pedig a 160-at is átlépte – még az utolsó frissítőnél sem ment 142 alá. A befutónál pedig persze a 172-t is sikerült átlépni. 28 km

Igazán az a baj ezekkel a futásokkal, hogy nagyon unom őket. A lábam vinne gyorsabban is, van benne erő, ugyanakkor kényelmetlen az egész, időnként fájdalmasabb, mint amikor rendesen nyomom. De azért közben azt is érzem, hogy ha odatenném magam, azt sem bírnám sokáig. Az is zavar, hogy legszívesebben tartanám az orvosi utasítást, és tényleg nem mennék 130 fölé, de azért ez nem megy. Nem tom, milyen tempót kellene ehhez tartanom, de úgy érzem, egyre rosszabb a helyzet, és 130-assal egyre lassabban kellene haladnom. Persze nyilván erre az a válasz, hogy csinálnom kéne, nem pedig azon filóznom, hogy mi lenne, ha... ehhez azonban pillanatnyilag egyáltalán nincs kedvem.

Sokat gondolkodom azon, hogy miként kerültem ebbe a helyzetbe, és arra jutottam, hogy elég sok dolog játszhatott közre. Tény, hogy jó ideje nem tartottam már huzamosabb pihenőt, ami talán tényleg nem ártott volna. Lehet, hogy tavaly jól bírtam a Nike-n a meleget, de azt egy tartós hűvös időszak előzte meg, idén nyáron pedig heteken át kellett hőségben edzeni, és ez is túl megterhelő lehetett. Azt hiszem, nem is aludtam eleget, bár ennek többféle oka is lehet, ami közvetlenül is hathat a futóteljesítményre. Ráadásul a töréspont környékén költözött a munkahelyem: a megszokott menza helyett egy új hely következett, ahol viszont jóval kisebbek voltak az adagok, és talán éppen ezért futottam ki az üzemanyagból. Az is igaz, hogy nem nagyon figyeltem arra, hogy az edzés utáni fél órában pótoljam a tápanyagot, és hosszú távon ennek is lehet kellemetlen következménye. A legvalószínűbb azonban, hogy ezek – és esetleg mások is – együtt hatottak. És akkor itt van még a hátfájás, amit ugyan pont futás közben nem érzek, de ez aligha zárja ki, hogy ami kiváltja, az a futóteljesítményre is hat.

Időközben Mirella tanácsára ráálltam a fehérjefogyasztásra, minden kettlebell és futás után azonnal lenyomok egy turmixot, illetve szedek kapszulát is. Az elején, bár nem nagyon hittem benne, érezni véltem valami hatást, de ez lehetett a placebó mámora is. A regenerálódáshoz azonban ez semmiképp nem árt. Csiripiszli bejegyzésének hatására pedig elmentem ízületstatikai vizsgálatra, ahol kiderült, hogy nem az a csoda, hogy fáj a hátam, hanem kb. az, hogy meg tudok állni a lábamon. Kb. semmi nem ott van, ahol kellene. A gyógytornász beállított úgy, hogy szerinte hogyan kelelne állnom – számomra teljesen természetellenes testtartásban. Most mindenesetre kéthetente kapok gyakorlatokat, és azt ígérik, hogy fél év múlva már minden a helyén lesz.Hát remélem, mint ahogy azt is, hogy ebből a futásban is profitálni fogok.

Összegzés

Három hét alatt 82 km, ez a legutóbbi 1656-hoz hozzáadva 1738 km.

9 komment

Címkék: edzés verseny gyógytorna

A bejegyzés trackback címe:

https://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr554803029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DonJak 2012.12.17. 02:48:53

Nem tudom, hogy azóta elmúlt-e a hátfájás, de én pl hőterápiával oldottam meg,az sokat segít! :)

iramszarvas 2012.12.17. 13:02:42

@DonJak: Sajnos nem múlt el. Mi az a hőterápia?

DonJak 2012.12.17. 23:30:26

Egy az izmok mélyére ható gyógykezelés, ami a természetes hőjével gyógyítja a fájdalmat.

Sophie87 2012.12.21. 16:02:49

Guglizd meg, de amúgy van már rá olcsóbb, otthoni megoldás is, én azt próbáltam, és tényleg jó!

DonJak 2012.12.25. 13:43:43

Otthoni? Mit vittél haza ? :)

Sophie87 2012.12.29. 20:44:14

Otthoni megoldás alatt a gyógyszertári hőpántokat értettem, de vannak nagyon jó kezelésprogramok is, de a hatás effektíve ugyanaz... :)

Téltábornok 2013.01.09. 21:23:47

Jó olvasni a blogot iramszarvas, csak így tovább! hogy van a hátad? Próbáltál valami módszert,mondjuk a pántokat,amiket a többiek javasoltak?

iramszarvas 2013.01.09. 21:27:04

@Téltábornok: Köszi. Nem próbáltam semmit, csinálom tovább a gyógytornát, az segít, ha nem is old meg mindent.

Téltábornok 2013.01.25. 16:39:21

Csak azért kérdeztem, mert egy ismerősöm pont ilyet használt, és meg volt vele elégedve Ő, hajrá! ;)
süti beállítások módosítása