2014 június 11-én vettem egy inov8 Bare-Grip 200-as cipőt. Mivel messze többet adtam érte, mint amennyit általában egy futócipőért adok (közel 35 ezer forintot), nagyon vigyáztam rá, és csak különleges alkalmakra, versenyekre vettem fel. 2014-ben összesen hat alkalommal hordtam, 260 km került bele.A cipő igen könnyű, erre szokták mondani, hogy „mintha a lábamon sem lenne”, nagyon kényelmes viselet. Igen markáns „stoplizata” van, ez gyakran segít a kapaszkodásban. Kevésbé előnyös olyan talajon, amely igen köves, ha ugyanis éppen a stoplival lépünk rá a kőre, az eléggé instabil érzetet kelt. Érdekes módon ez az érzet idővel csökkent, nem tudom, hozzászoktam-e ezekhez a pillanatokhoz, vagy a cipő puhult. Az alábbi képen éppen az első bevetésen, a 2014-es Börzsöny Trailen látható.
Minden használat után gondosan kimostam, hogy ne maradjanak porszemcsék a szálak között, ne nyírják. Erre a Multinavigátorban, ahol vettem, külön figyelmeztettek – úgy tűnik ez ismert gyengéje a cipőnek. Láttam pár posztot, amelyek a felsőrész szétnyíródására panaszkodtak, de úgy gondoltam, ez a gondatlanság eredménye. Az enyém még szinte olyan volt, mint az új.
2015-ben először az UTH52-re vettem elő. Mint ahogyan be is számoltam róla, a kedvezőtlen, erősen sáros talajon különösen jól vizsgázott, a lejtőkön és emelkedőkön rendkívül jól tapadt, gyakran éreztem, hogy annak köszönhetően megyek el valaki mellett, hogy én stabilan haladok, míg ő a sárral küzd. Sajnos kevésbé volt meggyőző a sárban síkon, ahol állandóan beragadt, és le akart jönni a lábamról. Szerencsére Csanya gondoskodott róla, hogy sok síkon ne kelljen szenvednem.
Sajnos isztításkor megdöbbentő látvány tárult a szemem elé. A bal oldalin a lábfej legszélesebb részénél a cipő mindkét oldalán elkezdett felfesleni az anyag. A jobb oldali még rosszabbul járt: ennek belső oldalán, alig valamivel a talp felett a felső rész teljesen, kb. 3 cm-es hosszúságban felszakad. Nyilván hamarosan ez lenne a sorsa bal oldalinak is (már ha értelmét látnám így használni). 312 km után a cipő használhatatlanná vált. Az említett sérüléseken kívül remek állapotban volt.
Volt tehát egy pár remek cipőm, amelyet kilométerenként több mint száz forintért használhattam. Azt hiszem, ez azért erősen luxus. Elismerem én, hogy az UTH-n nem akármilyen volt a pálya, na de mégiscsak egy terepcipőt vásároltam. Ha mindez 750 km után történik, akkor azt mondom, basszus, pechem volt, hogy még az ezer kilométert sem érte meg. De 312-t?
Szerencsére Guttmann Zoli a Multinavigátortól nagyon korrektül állt a problémához, és felajánlotta, hogy megfoltozza. Csak annyit kért, hogy mossam ki mosógépben, 30 fokon. Bár egyszer már kézzel rendesen kitisztítottam, ezt is megtettem. Amikor leadtam a cipőt a boltban, ő éppen nem volt bent. Nemsokára jelentkezett is, hogy a cipő nem volt rendesen kimosva. Később dokumentálta is, mire gondolt.
Igaz, hogy a különbség látható, igazán mégsem értem. Ő a h30 fokos gépi mosást kérte, és azt – a kézi mosás után! – meg is csináltam. Ha az nem elég, miért azt kéri? Ha az elég, akkor miért az én hibám, ha mégsem? Mindenesetre kiderült,hogy aszövet elszíneződése is számít, és azt kefével, szappannal kell kimnosni. Ezek szerint a szövet szakadása az én hibám lenne.
Ezzel az állásponttal azonban semmiképpen nem tudok egyetérteni. Ha ugyanis elmegyek egy 50 km-es futásra, azok a bizonyos porszemek, amelyek a gondatlan tisztítás miatt bent maradhatnak, ugyanúgy bekerülnek a tök tiszta cipőbe is, és 49 km-en át nyiszálhatják a szálakat. Ezt pedig semmiféle mosás nem akadályozhatja meg. Nyilván a tisztítás hozzájárulhat a cipő hosszú életéhez, de a szakadás nem írható a gondatlan tisztítás számlájára.
Ennek ellenére Zoli a cipőt ingyen megfoltozta, csak a cipő tisztításáért kért pénzt. Kétségtelen, hogy a foltozásnak köszönhetően a cipő veszített esztétikai értékéből, de ez engem nem különösebben zavart, a használhatóságot sokkal fontosabbnak tartom.
Október 11-én ismét felhúztam a cipőt a Szimpla Élményre, és újabb 35 km-t tettem bele. Használat után rendkívüli alapossággal tisztítottam. Egy héttel később a Bükk Trailen raktam bele 32 km-t. Ezután azonban ismét felfeslett a felső része, így kénytelen voltam nyugdíjazni. Előfordulhat, hogy egyszer-kétszer még előveszem egy rövidebb edzésre, de sajnos komoylabb célokra már használhatatlan. Összesen 379 km került belé. Összegezve: remek cipő, nagyon rossz vásár.
Lehet, hogy az én hibám, és egyszerűen nem nekem való. Ennek picit ellentmond, hogy a hasonló kategóriájú újabb inov8 cipőkön szembeötlően megerősítették éppen azt a részt, ahol nekem felfeslett. Így aztán abban sem vagyok biztos, hogy többé nem veszek hasonlót. Pillanatnyilag viszont túl kell tennem magam a csalódáson.
Utolsó kommentek