Amikor legutóbb összefoglaltam 2016-os céljaimat, fő célkitűzésemnek a Böszmét neveztem meg. A Böszmét túl vagyunk, ideje tehát leírnom, milyen volt a felkészülés. A versennyel majd egy későbbi poszt foglalkozik.
A legutóbbi beszámolómban szó esett arról is, hogy rögtön január első (töredék)hetében túlestem a felkészülés legelső lépésén, a gútai maratonon. Ha ehhez hozzávesszük az elsejei edzést, akkor megállapíthatjuk, hogy január 3. napjára már csaknem 50 km-t gyűjtöttem össze. Az ezt követő hetek nagyjából a hét közbeni monoton edzésekre (főként szigetkörök) és a hétvégi bónuszfutásokra (tipikusan terepen) bonthatóak –persze volt, hogy a jutalomfutások mellé is jutott még egy hétvégi szigetelés. Az alábbiakban a bónuszfaltokra koncentrálok, mert ezek az érdekesebbek, a szürke szigetfutásokra csak ritkán térek ki.
Január 9., Zirc. Ezen a hétvégén Zircen voltam, eljött velem Irma is. Szombat délután elmentünk egy kis terepfutkározásra, Borzavár és Porva felé, majd a Porva–Csesznek vasútállomásra, onnan pedig a Cuha és a vasút mentén vissza Zircre. Az első felében voltak erősen erdőmentes szakaszok is, de nagyrészt erdőben és kevés hóban mentünk, festői környezetben. Néhol el is tévedtünk, így végül 22 km-t tettünk meg, szinte pontosan három óra alatt. Az átlagpulzusom alig 130 volt, így mondhatnám, hogy nekem laza volt, de azért a végét már keménynek éreztem (bár inkább én voltam puhány). A hét össztermése 62 km.
Január 16., Turul túra. Elhatároztam, hogy idén szemezgetek a Budapest Kupa túráiból, és az edzéseket ezek teljesítéseivel kapcsolom össze. Első kiszemeltem a Turul túra 20 km-es, Kerecsen elnevezésű távja volt. Előnye, hogy szinte a szomszédból, a Déliből indul, innen kell felmászni a Széchenyi-kilátóig (így a legnagyobb szintkülönbség megvan az első szakaszon), majd a Normafán és Máriabükkön át kell eljutni Nagykovácsiba. Eredetileg az volt a tervem, hogy a másnapi szigetelést azzal váltom ki, hogy visszafelé egy rövidebb útvonalon hazafutok, de végül elpilledtem annyira, hogy ezt kihagytam. Maga a táv nekem 21,5 km lett, ezt majdnem 4:40 alatt tettem meg, 137-es átlagpulzussal. Az aznapi adag a Délibe futással, így valamivel több, mint 22 és fél km lett, a heti pedig 81 km.
Január 24. Tanulmányi kirándulás. Cseh Tamás emléktúra. Ez a laza 14 km-es túra remek edzéslehetőségnek bizonyult: Pomázról megy fel a Lajos-forrásig, onnan meg másik útvonalon vissza Pomázra. Futóbarát túrának mondható, hiszen szinte rögtön a rajtnyitásnál indultam, mégis minden ponton volt ellenőr. Elsőként értem vissza, de mások is mentek futva, így nem biztos, hogy én voltam a leggyorsabb. Kis eltévedéssel (Pomázon belül!) is 1:52 alatt értem be, 136-os átlagpulzussal. Visszaérve is remekül voltam, és mivel ezúttal is az volt a tervem, hogy hazafutok, ezt is tettem. Ez 19 km volt, amit 2:05 alatt tettem meg – a 6:37-es átlagtempó részben a tévelygésekből ered, részben a lámpáknak köszönhető, de bizony az elszomjazásnak is: hazafeel elfogyott a vizem, és nem tudtam vételezni, így a végét már nagyon megszenvedtem. A fáradság talán annak is betudható, hogy ezen a héten kerültem először 100 km fölé: 101 km volt az össztermés.
Január 31. Yours Truly: Szobtól Dunakesziig. Régi kedvelt útvonalamon futottam le az YT-t: a Dunakanyarban, a Duna menti kerékpárúton. Az előző hét kellemetlen tapasztalataiból tanulva nagyon takarékosan szopogattam a vizet, így aztán mire az éppen betegeskedő Vitya bringával elémjött Sződliget határába, 1-2 km alatt elszopogattam az általa hozott vizet. Az eredeti tervem az volt, hogy 5:20–5:30 közötti km-ekkel haladok, de ezt 20 környékén fel kellett adnom, 36 -nál pedig, amikor Vityával találkoztam, már csak 6 perc közeliekkel haladtam. Tovább lassultam, de 50-ig így is csak 6:14 lett a leglassabb. Az állomást keresve erre még ráhúztam másfél km-t, ez is inkább a tévelygések miatt lett lassabb. Összességében nem sikerült rosszul, de lassabban, mint amire számítottam. Az átlagpulzusom 142 lett, de végig egyenletesen ennek környékén mozgott. 
Utoljára 2012-ben csináltam meg ezt az utat, akkor 5:32 alatt, a végén már 7 perc körüli km-ekkel. Most 4:53 alatt értem be. Akkor valószínűleg kicsit hosszabb volt (de mivel a nem túl megbízható telefonnal mértem, több lehetett a félremérés is), mindenesetre fél óra javulással biztosan számolhatunk. Ezen a héten összesen csak 81 km-t hoztam össze.
Február első hetében csak a szigetkörök mentek, így viszont megint 101 km jött össze.
Február 13. Budai Trapp. Ismét egy teljesítménytúrán futottam. Ez Piliscsabáról idnult, majd Nagykovácsin keresztül érte el Budapest határát, majd a Hárs-hegyen és a Hármashatár-hegyen (pontosabban annak egy mellékcsúcsán, az Újlaki-hegyen – lásd a képet a bekezdés után) keresztül jut el a Csúcs-hegyre. Hivatalosan 31 km, de a mérésem szerint némi eltévedéssel is alig volt több 30-nál. (Meg kell jegyeznem, az itiner néhány helyen azért elég homályos volt, és csak a szerencsémnek meg az éppen akkor ott levő túratársaknak köszönhetem, hogy nem mentem el tök rossz irányba.) Végig esett az eső, sár volt, szóval adott volt minden, hogy végigszenvedjem, ennek ellenére élveztem, ami arra mutatott, hogy kezdek formába jönni. Alig lógtam ki a négy órából, azaz kb. nyolcpercesekkel haladtam 134-es átlagpulzussal és 151 max-szal. Az már kellemetlenebb volt, hogy innen még 5 km-t futnom kellett a villamosmegállóig: ezt már megint megszenvedtem, alig mentem hat perceseken belül, és nagyon nem esett jól. Viszont sikerült növelnem a heti távot is: 102 km – ráadásul ettől a héttől kezdődött, hogy 145 alatti pulzussal tartósabban – egy szigetkörön túl – is öt perc alatt maradt a kilométeridőm.
Február 20. Tajga Trail. Az útvonal a budai hegyekben vezetett, részben olyan szakaszokon, melyek nekem eddig valahogy kimaradtak (pl Sorrento). A beígért fagyok helyett kifejezetten jó volt az idő, de a rajtban az indulók között szétnézve már sejtettem, hogy gond lesz a szalagozással. Ez a tippem be is jött. Az értelmetlen hegymászástól függetlenül az egész futás nagyon kellemes volt, 6:23-as átlagkilométerekkel mentem, így egy és háromnegyed óra majdnem elég is volt a teljesítéshez (144-es átlagpulzussal, 155 max). A 16 km-hez hazafutással hozzátettem még 9-et, ez is kellemes volt, 5:07-es átlagtempó 140-es átlagpulzus mellett – persze nagyrészt lefele. A héten összesen 108 km-t gyűjtöttem.
Február 28. Yours Truly. Velencei-tó. Pók Janó és családja, baráti köre rendszeresen rendez Velencei-tó-kerüléseket, ezek egyike a YT. Az ötven km úgy jön össze, hogy az ember majdnem megkerüli a tavat, de kb. két km-rel a kör vége előtt visszafordul. Idén alig néhányan voltunk, akik ezt csináltuk, a legtöbben csak egy kört futottak. Mivel valamilyen okból kifolyólag ez a rendezvény nem olyan népszerű, mint a májusi, az ellátás ilyenkor a forduló után kicsit akadozni szokott. Szerencsére korábban ezt már tapasztaltam, így most vízzel is így készültem. Sorvezetőnek a 140 alatti pulzust lőttem be, így öt perc körüli kilométerekkel kezdtem. Folyamatosan lassultam, de a tempó a terep függvényében is ingadozott: mindenesetre a 14. km nagy emelkedőjét még 5:26-tal futottam meg. (Meglepődve olvasom, hogy két éve még azt írtam, hogy kemény emelkedők is vannak az útvonalon – úgy látszik, a kemény emelkedő fogalma azóta megváltozott nálam :)) A 30. km környékétől viszont már inkább 5:30 és 5:45 közé állt be a tempóm, és ez megmaradt az utolsó km-ig, ahol aztán elengedtem a pulzust, és az utolsó km 5:08 lett. Az időm így 4:27:12 lett (ez 5:21-es átlagkilométert jelent) 139-es átlagpulzussal. Két évvel ezelőtt, amikor először futottam, 5:01-lett, ami szinte pontosan hat perces átlagkilométereket jelent: az átlagpulzus akkor is 139 lett, de akkor 5:20-5:30 közötti kilométerekkel indultam, és a harmincadik környékétől már 6:10 körüliekkel mentem. Ez a hét 104 km-t hozott.
Március elejétől radikálisan megváltoztak a felkészülés körülményei, mert végre munkát kaptam. A soroksári Decathlonba vettek fel. Ez egyrészt azzal járt, hogy az egész napi ülőmunkát egész napi állómunka váltotta fel, másrészt naponta közel egy-egy órát bringázom a munkába (legalábbis a munkanapok többségén). Ez hosszú távon biztos jót fog tenni az állóképességemnek (szó szerinti értelemben is), de nem biztos, hogy a felkészülés utolsó szakaszában kedvező hatású volt ez a hirtelen váltás.
Optivita 6 órás futás, Velence. 
Ez volt az idei első komoly kudarc. Már hajnalban többször ki kellett rohannom, mert nem volt rendben az emésztésem. Mivel Irma is indult, és Annáékat is mi vittük ki, nem igazán volt kérdés, hogy megyek-e. Bár először fel sem akartam venni a futóruhámat, végül úgy döntöttem, abból baj nem lesz, ha felveszem, volt már olyan, hogy rendbejöttem a versenyre. A rajt előtt úgy tűnt, ez a nap is ilyen lesz. Az előző heti tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy 5:20 és 5.30 közötti kilométereket lövök be, és ezt talán a végéig is tudom tartani – de ha nem,akkor sincs semmi. A lejtőket, ha nem megy fel a pulzusom, kihasználtam, így a kilométer gyorsabbra is kijöhetett. Az első két öt kilométeres kör elég jól ment is, a harmadikon azonban már megint elkezdtek rendetlenkedni a beleim, és a kör végére éppen hogy elértem a tojtojt. Itt aztán annyira sikeres voltam, hogy meg voltam róla győződve: megoldódtak a problémáim. De sajnos a következő körben megint kezdődött elölről, ezúttal a célban levő wc-ig is eljutottam, de az ajtóban már lecsippantottam az órámat, és utána a dugókát is leadtam. Jól döntöttem, hiszen utána még hosszan szenvedtem anélkül is, hogy futottam volna. Így végül 20 km-re jutottam kb. 1:50 alatt, ami 5:26-os átlagkilométereket jelent depózással együtt. Annyiban biztató volt a dolog, hogy a az 5:30-as tempót a bélbántalmak alatt is tartani tudtam – más pozitívumról nem tudok beszámolni. legalábbis ami engem illet, mert kis csapatunk többi tagja sikert sikerre halmozott: mire beértem, Anna megnyerte a félmaratont, később Irma élete első hatórásán 60 km-t futott (ezzel 3 km-re van az én pb-mtől!), Viktor pedig (aki megint csak nem azonos az itt posztoló Vitjával) sikeresen lenyomta a 100 km-t. Én az egész héten nem tudtam ennyit összehozni, ezúttal 62 km-rel kellett beérnem.
A Böszme előtti utolsó héten már nem is volt cél az extrém mértékű kilométergyűjtés, akkor kerek 50 jött össze. A verseny hetében pedig már nem is futottam. Keddre (15-re) ugyan tervben volt még egy utolsó futás, de ezt az eső miatt elblicceltem. Helyette szerdán egy céges versenyben nyomtam fél óra alatt 6,67 km-t, amolyan felpörgetésképpen (ezt a kilométergyűjtésbe inkább nem számolom bele).
Összegzés. A Böszme előtt az évben összesen 49 alkalommal futottam (a gépen futás lenne az ötvenedik), és ezalatt összesen 917 kilométert tettem meg. A legutóbbi Böszme-kísérlet előtt ez 624 km volt, azaz „közel másfélszer olyan felkészült” voltam, mint két évvel ezelőtt. Ez azért némi reménnyel tröltött el. Hogy ezek a remények mennyire váltak valósággá, arról majd egy következő, Vitjával közösen írt posztban számolunk be.
Utolsó kommentek