A Gödöllői-dombságban alig 40 km, 672 méter szint; kifejezetten gyors pályának tűnik. 4 évvel ezelőtt már jártam itt a Váci Jedikkel és nem éppen kellemes emlékek jutnak eszembe e verseny hallatán. 5:29-es teljesítésemmel nagyon megvárattam akkor a többieket. Régóta esedékes a rossz emlékek törlése, de mivel szinte mindig a Kiss Péterrel esett egybe ez a terepmaraton, erre csak most kerülhetett sor.
Mikor 7 óra után útnak indultam Gödöllőre szépen sütött a nap és fagypont alatt volt a hőmérséklet.
Úgy tűnt remek időnk lesz a Téli Margitán. A versenyközpont felé menve döbbenten láttam, hogy több száz méteres sor várakozik a nevezésre. /A túra az 5-próba része volt./ Szerencsére a terepfutóknak nem ebbe a sorba kellett beállni, hanem egy rövidebbe, Csipivel és Lacikával múlattuk közösen az időt. Legnagyobb meglepetésemre az 1-es rajtszám jutott nekem, pedig nem is én vagyok a címvédő. Mindenesetre szép utalás arra, hogy ez idén az 1. versenyem.
Mivel idén még hiányzik a lábamból a boogie, úgy voltam vele, hogy egy jó edzésként tekintek a versenyre, ahogy Mesterünk is tanított: "A verseny a legjobb edzés." Szerencsére Laci az elején nem pörgette annyira, így majd 10 km-ig élvezhettem a társaságát; jól ki is dumáltunk mindenkit. ;)
10 km körül Laci felkapcsolt én meg kissé vissza, a gyomrom émelyegni kezdett. Lehet, hogy az első frissítő ponton kapott sportszelet nem esett jól neki? Az enyhe időnek is hála hatalmas sár fogadott minket a Margitán, majd Domony-völgyet követő emelkedőn is.
A sűrű mezőnynek köszönhetően szinte sosem voltam egyedül. A természet lágy ölén rangrejtve, ismeretlenül is jó utat kívánnak egymásnak a túrázók, akár rövid beszélgetésbe elegyedve. Sokan a rajtszámomat dicsérik, sőt egy bácsi direktbe rákérdezett éveim számára is. Mielőtt választ adtam volna, visszakérdeztem, hogy ő mire gondol, válaszán /35/ kicsit meglepődtem, csakúgy mint ő ez enyémen /47/. Jó kedvem kerekedett.
30 km körül a gyomorfájás is elmúlt és a futás is egész jól esett, már amennyire 3 és fél óra után jól tud esni valami.
Összességében az edzés elérte a célját, nagyon elfáradtam.
39,41 km, 4:33:26, 672 m+, átlagpulzus: 155.
Mielőbbi felépülését kívánva, futásomat Pafe /Pap Feri/ barátunknak, sporttársunknak ajánlom, aki nem rég egy igen komoly műtéten esett át.
Utolsó kommentek