Az UB után el kellett döntenem, mi legyen a következő célkitűzés. Úgy döntöttem, célversenyként a Nike félmaratont érdemes kitűzni. Az itt elért eredményem jól összehasonlítható a korábbiakkal, ráadásul félmaratonnal amúgy is úgy állok, hogy az aktuális PB csak elvi PB. Ráadásul időben is elég távol esik. Persze addig még indulok versenyeken, csak nem teljes erőbedobással, legalábbis nem fogok rájuk külön erőt tartalékolni. Időeredményt egyelőre nem mernék kitűzni. Az igazi 1:30 alatti lenne, de ennek semmi realitását nem látom. Remélem, hogy az 1:35 alatti már elérhető, de ha 1:40 alá tudok menni, akkor sem leszek elégedetlen. (Hacsak nem közben összejön valahol).
Edzések
Az UB utáni hétfőn futottam egy laza 6 km-t, 5:40 körülire sikerült a tempó. Este fél hét körül indultam, és még a nap is sütött, de nem volt nagyon szenvedős, bár könnyű sem.
Szerdán Nike, Vajda Zsuzsi megírta az új edzéstervet a következő két hétre. Akkori állapotomban és a hőségben ez brutálisnak tűnt, bár a korábbiakhoz képest nem extra ugrás. Ami új, hogy tempóra futandó hosszúak vannak benne. Rossz előérzetemet megerősítette, hogy a szigetkört 25:04 alatt futottam úgy, hogy nagyon keményen bedobtam magam. Az utóbbi hetekben óvatosan is simán hoztam a 25:00 alatti időket, de most nem sikerült:fáradt voltam és majd megdöglöttem a hőségben, a szám egészen kiszárad. A szívverésem a nyolcadik perc végén érte el a 160-at, a 20. végén a 170-et.a végén már 174-en járt. Az egyetlen, ami vigasztal, hogy a sebességem a végén nőtt. A kilométerek: 4:58, 4:43, 4:43, 4:51, 4:32. Ezután jött még 6*300 m tempófokozó futás, úgyhogy ez összesen kb. 7 km. A csütörtök és a péntek pihenőnap volt.
A hétvégére két futás volt: egy könnyű huszas, illetve egy könnyű nyolcas 6*100 sprinttel. A sorrend tetszőleges volt, és a huszast kiválthatta az átúszás is. Úgy éreztem, nagyon nehéz lenne húsz kilométert lenyomni, még akkor is, ha napnyugta után futom, így aztán nagyon örültem, hogy végül az átúszást megtartották. Vasárnap aztán napnyugta közeledtével elindultam a könnyű nyolcra, és magam legnagyobb meglepetésére az első kilométer 4:55 lett anélkül, hogy hajtottam volna magam. Innen jött az a hülye ötlet, hogy hát akkor tartsuk öt alatt nyolc kilométeren át. Az igazi meglepetés az volt, hogy ez sikerült is, sőt, a leggyorsabb (harmadik) kilométer 4:39 lett anélkül, hogy nagyon nyomtam volna (igaz, ebben volt egy kis lejtő). A leglassabb 4:56 lett, az átlag pedig 4:51. Ezután lenyomtam a kb. 6*100-at, ami a Garmin szerint majdnem 700 m lett, 3:18-as átlaggal. Ezzel azért óvatos lennék, mert rövid távon sokkal megbízhatatlanabbul mér. Sajnos megint hülye voltam, és nem vittem pulzusmérőt, pedig jó lenne tudni, mennyi volt ez a szívnek. A hétvége tehát 8 km.
Hétfőn csak egy könnyű nyolcas volt, de eldöntöttem, hogy a másnapi horror miatt tényleg könnyűre veszem. Ezúttal nem feledkeztem meg a pulzusmérőről, és elhatároztam, hogy 150 fölé nem engedem a pulzust. Az első 5:06 lett úgy, hogy még a 140-et sem értem el. A második az emelkedőnek (itt 148-ig felment) és az óvatosságomnak köszönhetően 5:25. A harmadikon lejtő volt, és egy lámpánál is önkéntelenül meghúztam, így 5:08 lett, de ezután már figyelnem kellett, hogy ne lendüljek túl a megadott pulzuson. Ez jól is sikerült, a kilométer végén picit bele is húzhattam, így lett 5:37. Sajnos pont ezután láttam meg, hogy épp zöld a lámpa az átkelőnél, és ismét gyorsítottam: ennek az lett az eredménye, hogy elbaltáztam a pulzuskontrollt, és felment 152-ig. Szerencsére gyorsan letaktikáztam 150 alá, és még ezzel együtt is 5:31 lett az ötödik kilométer. A hatodikon azonban megint emelkedő következett, és bármennyire is óvatosan mentem neki, ismét 153-ig lendültem. Ezután megint visszament 150 alá, de közben cipőt kellett újrakötnöm, így sikerült a legrosszabb kilométert 5:54-et futnom. Ezután már nagyon kellett figyelnem, hogy a pulzus 150 alatt maradjon, a hetedik kör így a lejtő ellenére is csak 5:39 lett, míg a sík utolsó 5:41. Persze akkor lenne igazán izgalmas, ha ezt össze tudnám vetni az előző napival, de ugye késő bánat... 8 km
iramszarvas elvtársat már meg sem akarják ölni?
Kedden véget ért a laza UB utáni mókázás. Az előírás az volt, hogy 4 km bevezető után fussak 6 db ezrest 4:20 alatt, majd négy km levezetőt. Ez amúgy sem tűnt könnyűnek, ráadásul erre az estére tették a Suhanj! UB afterpartyt, ami azt jelenti, hogy nem várhattam meg a naplementét, hanem már fél 6 körül meg kellett kezdenem a kétes vállalkozást. Őszintén szólva előtte és a bevezető alatt is azon törtem a fejem, hogy mit fogok helyette csinálni, amikor látom, hogy nem megy. Próbáljam 4:30-asokkal lefutni? Hagyjam abba? Vagy csakazértis próbáljam végigcsinálni, mindegy, hogy nem sikerül? Ilyesmiken törtem a fejem. Nem is alaptalanul, mert a bemelegítés is nagyon rosszul ment: 5:45-ös átlaggal és nehézkesen. Teljesen kiszáradtam, a magammal vitt egy liter víz kb. negyedét meg kellett utána innom. 
Végül találtam egy helyet, ahol az út jelentős része árnyékban volt. Elkezdtem futni egy kört, és óriási mázlim volt, mert az első kilométer nem sokkal azelőtt ért véget, hogy visszaértem a kiindulási helyre. Visszasétáltam a vizemhez, kicsit kortyolgattam, de az előírt egy perc várakozás helyett megvártam, míg a pulzusom lemegy 120-ra. (Később Vajda Zsuzsi azt mondta, hogy ezt jól tettem.) Minden körnek úgy vágtam neki, hogy ezt talán még meg tudom csinálni, de a következőt aligha. A kör közben sem voltam biztos abban, hogy végig tudom csinálni, habár körről körre magabiztosabb lettem. Amikor az utolsó körnek akartam nekivágni, akkor jöttem rá, hogy ha az órám 6 km-t mutat, az nem azt jelenti, hogy most jön a hatodik kör, hanem hogy eddig hat volt. Ennek megörültem, majd sokáig gondolkodtam, bizonytalankodtam, hogy tényleg így van-e. Nagy nehezen elhittem, hogy túl vagyok rajta, sikerült, megcsináltam. Az eredmények: 4:15, 4:17, 4:14, 4:16, 4:16, 4:18. És akkor úgy éreztem, hogy még egy hasonlót biztos meg tudtam volna csinálni. Ha nem veszem észre, hogy kész vagyok, meg is csinálom. Persze utána hatpercesekkel vánszorogtam haza, és alig lett több, mint 3 km, de én bizony nem futottam még egy köröcskét azért, hogy meglegyen a négy... 13 km
Szerdán Nike-edzés volt, de valahogy nem volt kedvem 25 perces kört nyomni, inkább elmentem Anikóval két lassabb körre: ezek úgy 31 perc körülre sikeredtek (ez 5:50 körüli kilométereket jelent). Igaz, a melegben ezt is megszenvedtem, bár volt olyan érzésem, hogy gyorsabban könnyebb lenne. Mindenesetre a pulzusom nem ment 145 fölé. Ami persze bosszantó, hiszen az UB-t így simán meg lehetett volna csinálni. Persze ez már délután volt, és nagyrészt árnyékban futottunk. Ezután jött a tulajdonképpeni edzés, ami 200, 300, 400, majd 400, 300, és 200 méter volt. Ezek 3:37, illetve 3:28 min/km-es sebességűre sikerültek átlagban. Nem tudom, ezeknek mennyivel kellene jobbnak lenniük, mint a legjobb tudásom szerint lenyomott kilométereknek. Mindenesetre ezeken a rövid szakaszokon sokkal jobban el tudnak húzni mellettem mások, mint egy akármilyen hosszútávú versenyen. Persze nem tudom, van-e ennek egyáltalán jelentősége, ha amúgy sem akarok rövid távokat futni. 12 km
A csütörtök és a péntek pihenőnap lett volna, de pénteken bútorokat szállítottunk a Suhanj!-jal (-nyal? -!al?), ami magában is felért egy edzéssel. Szombatra aztán 20 km 5:10-es volt előírva 2-2 km bevezetővel és levezetővel. Ettől nagyon féltem, pedig Prágában a maratont gyorsabban futottam, a félmaraton pedig azért már ötpercesek alatt szokott menni. Az UB kudarca azonban nagyon szkeptikussá tett, arról nem is szólva, hogy rettegtem a hőségtől. Éppen ezért korán felkeltem és már fél hétkor nekivágtam a távnak: útvonalnak nagyjából a PDF nyomvonalát választottam. Azt kell mondanom, szerencsém volt, mert amikor indultam, az ég alján még sütött a nap, és amikor befejeztem, akkor jött elő. A helyzetet viszont nehezítette, hogy a frissítést nem tudtam jól megoldani. Vittem ugyan egy kb. fél literes kulacsot izóval, de ez azért éppen az összeomlás elkerülésére elég. A bevezetők jól mentek, 5:24, ill. 5:13 lett annak ellenére, hogy nem erőltettem, és az utóbbiban még emelkedő is volt. Ezután lenyomtam tizenkilenc kilométer 5:01 és 5:09 között: az elején könnyen ment, a kilométerek végén kicsit vissza kellett fogni magam, hogy nehogy elfussam. A második felében már inkább az volt a jellemző, hogy oda kellett lépnem, hogy 5:10-en belül legyek. A pulzusom 150 körül ingadozott (+/-5). A huszadik tempósnál elhatároztam, hogy megnézem, mit tudok még kihozni magamból ilyenkor: egy 4:33-as sikeredett (a pulzus persze felment 167-ig). Ezután 3 km maradt hazáig, azt végigfutottam, így pótoltam a kedden elveszett kilométert. Az ivás és a hat percesnél is lassabb levezetők (pulzus 140 alatt) ellenére az edzés össztempója így is 5:16 lett. Az eredmény tehát kettős: egyfelől megcsinálom a feladatot, másfelől rettegek tőle. Az utóbbit (és azt, hogy nem alaptalan) erősíti az is, hogy az edzéstől nagyon elfáradtam, annyira, hogy éjjel szinte lázasnak éreztem magam. 25 km
Vasárnapra és hétfőre egyaránt 8-8 km volt könnyen. Az időjárás közben radikálisan megváltozott, külön igyekeztem addig menni, amíg még süt a nap, az idő nagyon kellemes volt – azt sem bántam volna, ha melegebb van. Mindkétszer inkább arra próbáltam figyelni, hogy tényleg könnyed, jóleső legyen, a tempót egyébként csak a forgalmi és terepviszonyok (lámpák, gyalogosok, emelkedők) befolyásolták. Vasárnap 5:42-es tempót futottam, 129-es átlagpulzussal, 140-es maximummal, hétfőn 5:30-as tempót, 136-os átlaggal és 151-es maximummal. A különbségnek valószínűleg az az oka, hogy hétfőn már kipihentebb voltam. 8+8 km
A keddi edzés megint durva volt, 4 km bemelegítő után egy kétezrest kellett futnom 8:50 alatt, majd négy darab ezrest 4:20 alatt, ezt pedig 4 km-rel kellett levezetnem. Bár kellemes volt az idő, a dolog nem indult jól. Nagyon éhesen értem haza, muszáj volt vacsoráznom. Utána pihentem egy órácskát, de amikor elindultam, az 5:37-es tempó mellett mégis 143/155 volt a pulzusom, ami azért jelentősen nagyobb az előző napokénál. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy másfél liter vizet cipeltem, de akkor sem volt biztató. Mérésem szerint a két kilométert egyaránt 4:12 alatt teljesítettem, ennek átlaga az Endomondo szerint 4:13. Mindenesetre jóval az elvárt 4:25 alatt van, ami megnyugtató. Mint ahogy az is, hogy a következő ezresek 4:13, 4:11, 4:09 és 4:14 alatt sikerültek. Hazafele 5:48-as átlaggal mentem: az első 5:58 volt, de fokozatosan gyorsultam – erőlködés nélkül. 14 km
Akár lehetnék elégedett is, de itthon észrevettem, hogy az épületek árnyékában bizony csúnyán félremér a Garmin. Na nem olyan csúnyán, ahogy a telefon szokott, és nem olyan csúnyán, hogy egy félmaratonnál számítana, de itt most nagyon is számít. Nem tudom, hogy valójában mennyivel rövidebb távot mér egy kilométernek (most például rendszeresen 5-10 méterrel később pittyentett, mint a múlt héten), így nem tudom, hogy az a 4:14 valójában 4:17, 4:19 vagy 4:23. És végképp nem tudom, hogy ha tudom a valós sebességet, akkor ki tudom-e hozni magamból az elvárt sebességet. (Egyedül azzal vigasztalhatom magam, hogy itt az éles kanyarok is lassítottak, végig egyenesben gyorsabb lennék.) Mindenesetre kénytelen leszek új kísérleti terepet keresni.
Szerdán a szokásos Nike edzés következett, amiben lenyomtam életem eddig talán legegyenletesebb szigetkörét: 4:34 volt a leggyorsabb, 4:39 a leglassabb kilométer. Fájdalom, ezt gyors körnek szántam, mégis 24:21 lett (szemben a 22:40-es PB-vel). Az egyetlen, ami vigasztal, hogy ez az előző napi edzés után történt. Ezután egy 600, 800, 1000, 800, 600 piramis volt a program. Az időről inkább nem mondok semmit, mert a stadion lelátója is árnyékol, és a kanyarokat se tudja jól bevenni a Garmin. Legyen elég annyi, hogy az ezrest 4:15 alatt futottam – szerinte 4:06-os tempóban. A dolgon finomít, hogy az ezer nyilván a belső sávra vonatkozik, én meg nem végig azon mentem, tehát ezért is lehet nagyobb a távolság – remélem, ez fontos része a magyarázatnak, illetve azt is, hogy a pályán többet mér félre, mint az infoparkban. 9 km
Vajda Zsuzsi megírta a további edzéstervemet, melyben olyan nyalánkságok is szerepelnek, mint háromszor ötezer 4:30-asban. A mostani szigetkör után ennek nem igazán látom realitását. De ha ezen múlik, elmegyek egy olyan helyre, ahol becsaphatom a Garmint.
Összegzés
A legutóbbi számlálásig idén 1118 km-t futottam. Ezt követte a 0. héten 17 km, majd az Ultrabalatonon 60. Ha jól számoltam, az itt leírt edzések összesen 118 km-t jelentenek. Ez összesen 1313 km, ami vagy szerencsés, vagy nem.
Utolsó kommentek