Tavaly is tartottam évértékelőt, ez idén sem maradhat el. Azt már legutóbb leírtam, hogy 2458 km-rel zártam a2015-ös évet: 5 km-rel többel, mint 2013-at, és éppen 111-gyel kevesebbel, mint 2014-et. De lássuk, mit jelent ez az eredmények szempontjából!
Eredmények (vagy inkább a hiányuk)
A 2015-ös évre nem voltak különösebben nagy terveim, négy konkrét célt fogalmaztam meg:
- Megcsinálni a Böszmét úgy, hogy a korábban már teljesített első három szakasz ne legyen lassabb, mint volt. Ebből annyira nem lett semmi, hogy a Böszmén nem is indultam, hiszen a térdbajaim miatt rendesen edzeni sem tudtam rá.
- A következő célom a Korithosz.hu jobb idővel való újrateljesítése volt. A teljesítés ugyan megvolt, de rosszabb idővel. Igaz, az időjárás is kegyetlenebb volt, de a célt akkor sem sikerült elérnem. (kitűzhettem volna végül is, hogy a S!6-on megdöntöm a 63 km-es rekordom, de az se jött össze.)
- A Dupla Élményen szerettem volna lemenni 11 óra alá. Ehelyett a Szimpla Élményen indultam, ott is inkább Irmát kísértem.
- Végül úgy általában szerettem volna növelni a leghosszabb távomat aszfalton-síkon és terepen is. Ez sem teljesült, semmilyen hosszabb versenyt nem vettem részt.
Említettem még, hogy jó lenne a félmaratoni eredményemen is javítani, és a sub90 irányába mozogni, de ezt nem tartottam prioritásnak. Érdekes módon éppen ez jött össze.
T(últ)eljesített tervek
Ami a 2016-os terveket illeti, az első megmérettetésen, a gútai maratonon már túl is vagyok. Ezt inkább edzésnek szerettem volna megcsinálni, de Péter azt mondat, fussam versenyként. Nem igazán értettem, mert nem éreztem úgy, hogy versenyformában lennék, ráadásul az időjárás sem feltétlenül ideális ilyesmire január elején, de ha az edző ezt mondja... Abban gondolkodtam, hogy ha muszáj versenyként, akkor belövök egy 3:45-ös időt, elindulok 5:20-asokkal, aztán bírom, amíg bírom, de nem bíztam abban, hogy tényleg bírni fogom. Aztán elindultam, és azt vettem észre, hogy simán pörgetem az öt perc alattit – igaz, ebben a hideg is közrejátszhatott, kicsit ki akartam melegedni. Gondoltam, amíg megy így magától, hagyom, aztán visszaváltok a tervezett 5:20-asra. Aztán gondoltam, próbálom tartani, amíg nem különösebben nehéz. 10-ig nem is volt különösebben az. Aztán arra gondoltam, 14-ig tolom, ott váltok vissza 5:20-ra, és ha nagyon elfutottam, akkor elég 28-tól 5:40-esekkel mennem, és az átlag úgy is meglesz. De aztán kihúztam úgy, hogy a 28-at elértem 2:20 előtt, azaz még öt perc alatt volt az átlagom. Ekkor azonban már csak nagy erőfeszítéssel bírtam (vagy nem) öt alatt tartani, így eljött az ideje a visszaváltásnak. Reméltem, hogy ezt tudom tartani, meglepő módon különösebb nehézség nélkül ment, sőt a végén újra tudtam gyorsítani: az utolsó kilométerem 4:36 lett. PB ugyan nem lett, de ez a második legjobb eredményem (3:32:00), ráadásul minden külön rákészülés nélkül, és nem is ideális időjárási körülmények között (a nagy hideg persze sokat jelentett a hűtésben, de volt szél is, meg kissé jeges volt az út, nem igazán csúszott, de volt, ahol jobbnak láttam vigyázni).
A versenyen részt vett rrróka is, akivel az ősszel kísértetiesen hasonló félmaratonokat futottunk. Most is nagyon hasonlóan mentünk, de nekem sikerült picit szerencsésebben beosztani az erőmet, s míg a verseny során volt, hogy több száz méterrel előttem járt, a végén 19 másodpercet sikerült rávernem, és ezzel elhappoltam előle a nyeremény-pirospaprikát. Mondjuk nem ez volt a célom (nem is sejtettem, hogy díjazott lehetek), próbáltam biztatni, hogy menjünk be együtt, de ő akkor már eléggé kivolt.
A versenyen szépen teljesített Irma is, aki ezúttal valódi pb-t futott 4:13:18-as idővel, a Szilágyi-istálló legnagyobb dicsőségére alig egy hónapos rendszeres pulzuskontrollos edzéssel negyed órát tudott javítani legjobb maratoni idején. Igaz, ezzel idén „csak” második lett a kategóriájában, de így is alig hét perccel maradt el a kategóriagyőztes Dolgos Veronikától. Így aztán gazdag zsákmánnyal tértünk haza (köztük életünk első kétnyelvű érmével), és már nem kell attól félnünk, hogy valaki rákérdez, hogy futottunk-e már az idén maratont, akkor nemmel kell válaszolnunk.
További tervek
Természetesen ezek után kitűzött cél egy maraton pb. Erre talán már a május elsejei gyulai maratonon kísérletet teszek, de kinéztük magunknak az őszi ljubljanai versenyt.
Továbbra is szeretném farigcsálni a félmaratoni időmet. Erre talán már a Vivicittá lehetőséget ad, de több kisebb verseny mellett végül valószínűleg megint a Tudás Útja jelenti a nagy esélyt. A WizzAir viszont nagy sajnálatomra valószínűleg kimarad, és inkább az izgalmasnak ígérkező A Fűrészt választom.
Ami a hosszabbakat illeti, lesz Yours Truly, S!6 és valószínűleg egy másik 6 órás futás is, Korinthosz.hu, terepen Vértes Ultramaraton, Dupla Élmény. Fő célkitűzésnek azonban marad a Böszme, és idén Vityával ismét kettesben megyünk neki az UB-nek. Persze sok mindent befolyásolhat, hogy lesz-e munkám, és ha igen, hol. Ha kénytelen leszek elhagyni az országot, akkor nyilván sok versenyről kell elmondanom, de persze egészen újak is kerülhetnek a képbe. Ha viszont nem találok semmit, akkor maradnak a szigetkörök meg a budai hegyek, legalábbis amíg annyi ennivalóra futja, hogy legyenek elégetnivaló kalóriák.
Utolsó kommentek