A hatórás Suhanj!-versenyt szántam tesztnek arra nézve, hogy mit is tudok teljesíteni 130-as pulzussal. Úgy tűnt, jó remény van arra, hogy legalább az első néhány kilométeren hat perc alatt tudom tartani a tempót. Az persze teljes rejtély volt, hogy mi fog történni tíz kilométer, pláne a maraton vagy a félmaraton után...

Szombaton próbáltam sokat pihenni, lehetőleg aludni. Még azt a Mirella által javasolt trükköt is bevetettem, hogy jól beebédelek, hogy aztán jól aludjak. Ennek ellenére nem sikerült igazán aludni. Délután öt körül felkerekedtem, kimentem a helyszínre, ahová kb. hétkor érkeztem meg. Vittem polifoamot és hálózsákot, próbáltam a verseny előtti órákban aludni, de ez nem igazán sikerült. Persze valószínűleg így is jobban tettem, mintha órákon át álldogáltam, vagy akár üldögéltem volna.

Óvatosan indultam, ennek ellenére a pulzusom rohamosan ment felfelé. Nemsokára a 160 felett járt, pedig már totyorásztam. Egy idő után már nem tudtam másra gondolni, mint hogy az érzékelő összeakadt valaki máséval. Kitörtem a bolyból egy szabadabb szakaszra, de ott sem javult a helyzet. Ekkor arra gondoltam, hogy fáradt, félálomból felzavart szervezetem reagál így. Gondoltam, ezzel nem lehet mit kezdeni, csak reménykedni, hogy ha ebben az óvatos tempóban folytatom, akkor előbb-utóbb helyre kell állnia – vagy ha nem, az vészhelyzet, akkor kiállok. Kb. másfél kilométer után egyszer csak azt látom, hogy 122 a pulzusom. (Később Vitya azt mondta, hogy az érzékelővel lehetett a baj, nála gyakran előfordult, hogy induláskor indokolatlanul magas pulzust mutatott, például közös futásunkkor is – lásd a kommenteket. Velem ilyen még nem volt, amióta a Garmint használom.)

Az első tizenhat kilométeren 6:14-es volt a leggyorsabb (kétszer: a 3. és a 16. kilométeren), 6:39-es a leglassabb (a 8. és a 10. kilométeren) kilométerem. Sajnos eközben észrevettem, hogy a rendezők állításával ellentétben a pálya nem 2000 m-es, hanem valamivel rövidebb. (Később az eredménylistában 1982m-nek jelöltek egy kört.)  Ennek következtében minden körben egy kissé odébb járt le a kilométer. A 17. már a váltópontnál kezdődött. Sajnos az emésztőszervrendszeremben erre a pontra már olyan problémák halmozódtak fel, hogy kénytelen voltam kiállni a depóba. Látványos eredmény nem született, de reméltem, hogy ezután már nem lesz olyan gáz... A 17. kilométeren viszont legalább két percet veszítettem.

A karbantartás, úgy tűnik, megérte, hiszen ezután futottam az addigi leggyorsabb kilométereket: 6:10 és 6:11. Sajnos ennél gyorsabb később sem lett. Ezen a szakaszon már komolyan gondolkodtam azon, hogy érdemes-e ezt így csinálni. Ha egy picit is nem figyeltem oda, azonnal kényelmesebb, gyorsabb tempóban kezdtem futni, és a pulzusom elkezdett felfelé menni, ami miatt vissza kellett vennem. Nagyon bénának éreztem magam ezzel a lefojtással, annak ellenére, hogy még így is előztem meg embereket, még váltótagokat is. Az egészet csak rontotta, hogy az emésztési problémák fokozatosan visszatértek, volt olyan pont, amikor azon gondolkoztam, hogy okosabb lenne erre hivatkozva kiszállni, mint így tovább szenvedni. A 32. kilométeren aztán ismét a boxutca felé csavartam a kormányt. A 20. és a 31. kilométer között a sebességem lassan csökkent, a kilométerek teljesítési ideje 6:18-ről 6:34-re emelkedett, szinte egyenletesen, alig valami ingadozással.

Sajnos ezúttal foglalt volt a box, így még többet kellett várnom, viszont a szervizelés sokkal sikeresebb volt. Hatalmas tehertől szabadultam meg, úgy gondoltam, pusztán a súlyveszteségnek köszönhetően is jelentősen gyorsulnom kell. Erre szükség is lett volna, mert kb. négy percet veszítettem. Sajnos ez már nem következett be, egy 6:31-es és egy 6:36-os kilométer után 6:4x-esek és 6:5x-esek jöttek, a 40. felett pedig már csak 6:5x-esek, sőt, a 49. és az 51. már néhány másodperccel hét felett volt. Eközben viszont az emésztőcsatornám teljesen megnyugodott, a nap is felkelt, és ahogy közeledett a vége, annál jobban éreztem, hogy én azért bírnám még ezt egy jó darabig. (Csak utólag értettem meg, hogy Vitya azért mondta be szembejövet mindig, hogy hány perc van még hátra, mert ezzel nem mindenki volt így.) Végül a 27. kör elejénél, 53,59 km-nél álltam meg.

Akkor kb. úgy éreztem, hogy annyi vagyok, mint az, amit második látogatásomkor otthagytam a depóban. A maratoni időm 4:40 lett, öt perccel rosszabb, mint amennyit az első, viszonylag kedvezőtlen mérések után jósoltam. Igaz, ez a különbség a depózásnak felel meg, de ez sem vigasztal. Nem érdemes nekivágni úgy egy maratonnak, hogy az ember egy órával lassabbat fut a pb-jénél. Különösen bosszantó az a tudat, hogy a legrosszabb (első) maratonomat is négy órán belül futottam. Ha ezt most megtettem volna, két órám maradt volna arra, hogy lesétáljak 11,5 km-t. Simán meg lehetett volna  tenni. Ha séta helyett csak kocogok, jobb az eredményem. Még elkeserítőbb a helyzet, ha arra gondolok, hogy a Yours Truly hasonló távjait 6:20 körüli átlagokkal futottam, most pedig 6:43 lett. Igaz, azt nem tudom, akkor milyen volt a pulzusom. Az biztos, hogy most jobb állapotban fejeztem be a versenyt.

Utólag nézve azért annyira nem vagyok elégedetlen, hiszen 27 kört tettem meg, annyit, mint Vitya, Vörös Miki és DaMartian. Mindhármuktól azt vártam volna, hogy többet mennek, mint én, különösen, ha ilyen erősen vissza kell fognom magam. Persze nyilván megvan a magyarázat, úgy emlékszem, Miki nem is futott végig, DaMartian mintha valami előző esti ramazurira hivatkozott volna, na de ezek azért összemérhetőek a 130-as korlátozással. Viszont még így is rávertem egy kört Balogh Ádámra, amiért akkor is megveregetem a vállam, ha neki is van magyarázata. 53 km

Lazítások

Hétfőn 6 km-t futottam lazán, ami persze azt jelenti, hogy 130-as pulzus alatt. Az első kilométer 6:10 lett, de a másodikon a Lágymányosi-hídon felfelé bele is kellett sétálnom, úgy ment fel a pulzusom, így kerek 7:00 lett a kilométer. Lefelé kicsit jobb volt, 6:42, de a síkon 7:09, majd a fel le együtt is csak 7:23. Az utolsó, rövid lejtővel kezdődő, de nagyjából sík kilométer, megint 7:00 lett, az átlag 6:54 lett, rosszabb, mint a versenyé, vagy akár az utolsó kilométereié! 6 km

A kedd természetesen pihenő volt, szerdán egy szigetkör jött, persze 130-assal, ez sokkal jobb lett, az első kettő 5:4x, aztán két 6:0x, majd egy 6:12-es: az átlag kerek 6:00 lett, ami szinte biztató. 5 km

A következő hét még pihenős lesz, mert a Nike jó eredményéhez pillanatnyilag az a fontosabb, hogy kipihenten vágjak neki. De azért addig még lesz keményebb gyakorlat is.

Összegzés

A hét összteljesítménye 64 km, ami a múlt heti 1503 km-rel összesen 1567 km.