A Fétis Crossfutást követően ismét e hegyek felé kacsingattam a változatosság és Iramszarvas kedvéért is, aki rávett arra, hogy ismét küzdjünk meg a Bükk domborzatával, részt véve a Hegyi Félmaratonon. Ennek megfelelően ismét üdvözöltük egymást Fenyőgyöngyével a Hármashatár-hegyen és igyekeztem az átlagtempómat is megfelelően belőni. A tervek szerint Iramszarvas péntek este érkezett volna, hogy másnap szombat hajnalba induljunk Miskolcra.
A Kékes-futás egyike a legendás eseményeknek: nem a táv, hanem a szintkülönbség jelenti a verseny nehézségét. De ha objektív mércével igyekszünk mérni, mennyire jó ez a verseny? Kipróbáljuk, aztán persze szubjektív véleményünket is megfogalmazzuk.
A Börzsöny Trail egy vadiúj terepfutóverseny, idén rendezték meg először. Mivel Vitya átlag húsz kilométerrel közelebb lakik a helyszínhez, mint a többiek, nem átallotta hazai pályának nevezni a helyszínt, és szinte az egész csapatot behülyítette, hogy milyen jó felkészülés lesz ez az UB-re. Ami igaz, az igaz, a 31 km körüli táv ugyan nem sokkal több, mint az UB-s távunk fele, de a terep keménységének köszönhetően szinte felér vele. Az pedig, hogy aszervezők 99-ben korlátozták az indulók számát, illetve eképp csalogattak: „A nevezéssel a résztvevők tudomásul veszik, hogy a Börzsöny Trail különösen nehéz terepen zajlik, és sikeres teljesítése megfelelő fizikai és mentális felkészültséget, valamint tapasztalatot igényel”, csak fokozta részvételi vágyunkat. Egy rövid időre úgy érezhettük, hogy az elithez tartozunk. Aztán persze elkezdődött a verseny...
Ulrik - Hegyek 0:1
Börzsöny Stadion, játékvezető: Csanya.
A tavasz folyamán 2 edzőmeccset játszottam a Hegyek ellen (Mátrabérc Trail és Szekszárd), illetve megnéztem egy igazi kettős rangadót az Ultrafutók - T50, valamint Ultrábbfutók - T100 meccseket a Pilisben. Rögtön hozzáteszem, hogy a Mátrabérc elleni meccsen csak a vége felé álltam be 16 km-re, illetve Szekszárd hegyei ellen aszfaltpályán mérkőztem meg. Ezek a meccsek egész jól sikerültek, kellő önbizalmat szereztem. Talán túl sokat is... A végső elhatározást a T100 adta meg: irány a Börzsöny.
A következő hét már az UB hete lesz, azaz a nulladik hét. A valódi felkészülési időszak tehát véget ért, most már csak pihenni és feltöltődni kell, hogy legyen üzemanyag a felépített gépezetben. De nézzük hogyan kerültek a helyükre az utolsó csavarok?
2012. május 11-én a két nappal később megrendezett prágai maraton tiszteletére különszámmal jelentkezett az egyik vezető cseh napilap, a Dnes (Ma). Ebben interjút közölnek Bohuslav Svoboda prágai polgármesterrel, aki radikálisan más nézeteket vall a futásról és a futóversenyekről, mint budapesti polgármesterünk. Érdemes tehát megismerkedni a véleményével.
Amelyen hirtelen minden összeomlani látszik, de nem azért, mert a blog.hu kötelezővé teszi a bétát (ami akkor mitől is béta?), aztán a dolgok a helyükre kerülnek.
Amelyen a dolgok elszabadulnak...
Aki rendszeresen figyelemmel kíséri blogunk előmenetelét, arra lehetett figyelmes, hogy a Terep 50-es teljesítéséről írt beszámolómat követően nem adtam jelet magamról. Ez nem azt jelenti, hogy az azóta eltelt időszak annyira eseménytelen lett volna, sőt. Ezért éppen itt az ideje, hogy megosszam az érdeklődőkkel, hogy mi is történt.
A Terep 50-et követően kivettem egy hét "szabit". Ez az idő a lemerült akkumulátor feltöltését szolgálta. Persze egy kis úszás, bicikli, evezés jól esett. Majd a versenyt követően pont egy héttel Pafe kenus sporttársam invitált egy közös futásra a fóti lankák közé, ahol cca. 11 km-t tettünk meg. Az eleje egy kicsit nyögvenyelősre sikeredett, de később sikerült bemelegedni és az egy óra pont kellemesen telt. Másnap Mesterem invitálásának engedve ismét a Naszályba találtam magam Hámory András (szintén T100-as) sporttárssal kiegészülve. A másfél órás beszélgetős futás elérte célját, sikerült kellemesen elfáradni és megtudni egy-két kulisszatitkot a nagyok felkészüléséről, versenyzéséről.
A Mozgásvilág.hu versenyt hirdetett a legelhivatottabb UB-csapat számára. Összesen hat csapat volt annyira elhivatott, hogy jelentkezzen a versenyre. Mint négy fős csapatnak, nekünk van a legnehezebb dolgunk: sajnos nem az egy csapattagra eső szavazatot számolják, holott pedig hát tíz főnek több nagybácsija, szomszédja és kollégája van, mint négynek. Amikor ez a poszt készül, még csak 31 szavazatot kaptunk, holott csak blogunknak 99 facebookos követője van...
Kérünk tehát mindenkit, hogy szavazzon ránk, és ugyanerről győzze meg barátait, rokonait és üzletfeleit is! Előre is köszönjük!
A 4RUN versenysorozat harmadik állomása volt Keszthelyen. Szuper idő és festői környezet fogadott minket szombaton a déli órákban. Már akkor jó volt a hangulat, szólt a zene, készülődtek a kiállítók a város főterén. A SUHANJ! csapatát erősítettük, így részt vettünk Iramszarvassal a stand felállításában is. Délután volt gyerekfutam, majd jött a SUHANJ! szimpátiafutás is. Este pedig tésztaparti. Abszolút jó értelemben véve kisvárosias volt az egész verseny. Látszott a szervezőkön a lelkesedés, hogy szívüket adták a dologhoz (és nem csak a gyönyörű éremre gondolok).
Egyre félelmetesebbek ezek a számok. És őszintén szólva már nagyon várom, amikor végre pihenéssel kell készülni a nagy megmérettetésre.
Terep Ötvenes teljesítéséről részletesen beszámoltam, a „Versenyverseny” értékeléssel
kapcsolatos elmaradásomat is pótolnám ezennel.
A prágai maraton egyik csodálatos eredménye, hogy nem éreztem rendkívüli megterhelésnek, nem érzem, hogy különösebben nagy pihenésre lenne szükségem. Teljes gőzzel folyik a felkészülés.
Igazán itt lenne az ideje, hogy Vitya értékelje a Terep 50-et, illetve Ulrik a WINK félmaratont, de addig is, míg ők melegítenek, hadd szóljak pár szót egy olyan versenyről, amelyen ott sem voltam.
A Kinizsi 40 nem futóverseny. Sőt, kifejezetten hangsúlyozzák, hogy csak gyalog teljesíthető, el is gondolkodtam rajta, hogy ezzel vajon a futást akarják-e tiltani. Mindegy, ha nekem eszembe jutott, hogy futva vágjak neki, akkor másnak is eszébe juthat. Versenyteszt versenyen kívül.
Prágában a célba érkezés előtt eszembe jutott az a mondás, melyet Vitya még novemberben idézett Wichmann Tamástól:
A munka olyan, mint a szar, előbb-utóbb úgyis kijön.
Hát ez most kijött, nagyon kijött.
Prága az egyik második otthonom, úgyhogy nehéz lesz elfogulatlanul értékelni ezt az egyébként is remek versenyt, de igyekszem.
Mesterem még év elején azt üzente, hogy terepre fel! Ennek jegyében neveztünk a Mátrabércre váltóban és a kőkemény Terep100-as "babatávjára" a Terep50-re. Mint korábban beszámoltunk róla, a Mátrabérc elnyerte mindannyiunk tetszését, azonban a Terep50-en váltótársaim nélkül indultam, igaz Ulrik rendezőként a frissítésben jeleskedett, míg Iramszarvas igazoltan volt távol, teljesítve másnap a Prága Maratont.
A versenyt megelőző napon, pénteken vettem fel a rajtszámot Balogh Anditól, aki a Terep100 női csúcstartója, és kaptam néhány fontos instrukciót a másnapi versenyről, ami roppant hasznosnak bizonyult a megfelelő tapasztalat és helyismeret hiányában. Mesteremhez hasonlóan Andi is a frissítések fontosságára hívta fel a figyelmet, külön kiemelve a pálya két legnehezebb szakaszát a Dobogókőre és a Prédikálószékre felvezető szakaszokat. Megtudtam, hogy aki Klastrompusztához nagyon gyorsan érkezik meg, annak a verseny teljesítésével nagy gondjai lehetnek.
Most már aztán tényleg ott állok, ha nem is az UB, de a főpróbája kapujában. Vasárnap maraton Prágában, ha ez jól sikerül, akkor akkor az UB miatt sincs miért izgulni, akkor már kifejezetten igyekeznem kell, hogy elrontsam. Ha viszont megint nem jön jól össze, tényleg nagyon el kell gondolkodnom. De mennyire biztatóak az előjelek?
Még év elején élve a kedvezményes nevezési lehetőséggel Iramszarvas tavalyi élményeinek hatására is beneveztünk a szekszárdi Borvidék Félmaratonra. Itt nyílt alkalmunk először mind a négyen együtt versenyezni. Nézzük csak, hogy ízlett ez most nekünk!
Szekszárdon legutóbb osztálykiránduláson jártam, idestova 23 éve. Remek alkalomnak ígérkezett a 3. Borvidék félmaraton ahhoz, hogy ismét tiszteletemet tegyem e méltatlanul elkerült vidéken. 
A Terep50-es verseny prológjaként ajánlotta figyelmembe Mesterem a Mátrabérc-Trail terepfutóversenyt, igaz edzettségi szintem még "csupán" a váltóban történő részvételt tette indokolttá. Szerencsére Iramszarvas és Ulrik is hallgatott a hívó szóra.
Vitya biztatására ismét a terepfutást kóstolgattuk. Jómagam már be is számoltam arról, hogy sikerült a saját szakaszom, reméljük, hamarosan Ulrik és Vitya vallomásos prózában fog kitörni. De addig is, lássuk az értékelést!
Utolsó kommentek