Utunk Ultrába

Az elmúlt hetek összefoglalói kimaradtak, de lényegében annyira nem történt semmi, hogy azt gyorsan pótolom. Lássuk, mi valósult meg a -20. héten közzé tett terveimből.

Mivel a múlt héten sem tettem fel a heti beszámolót, gondolom, már mindenki halálra izgulja magát, hogy mégis mit csinálok. Nos, mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy semmi különöset, de a részletekre majd csak a jövő héten derül fény, amikor – remélhetőleg – tényleg be tudok számolni valami érdekesről. De addig is valami sokkal szebb és érdekesebb, mint a futkározásaim.

Mármint rosszul.

Március 24-én rendezik meg Baján a Kikelet félmaratont, mely lényegében a szezonnyitó versenynek tekinthető. (Mert ugye ki nevezné a kaposvári havast szezonnak...) Az egyéni indulókon kívül 2 és 3 fős váltók is indulhatnak. A jelenlegi kedvezményes tarifával még két napig, február 24-ig lehet nevezni. Részletek: http://kikelet.bacskaisport.hu/

A verseny része az ATOM-100 elnevezésű sorozatnak.

• Kaposvár Dombjai Félmaraton (21 km)
• Kikelet Félmaraton Baja(21 km)
• Extrememan 2/3 maraton Nagyatád (26,6 km) 
• 3/4 marATOM Paks (31,6 km)

A négy verseny teljesítéséért járó külön emlékérmet az is megkaphatja, aki most kezdi a ciklust, és jövőre futja a Kaposvár Dombjait.

A befutócsomag különlegessége az igazi bajai halászlé lesz!

Egy pihenőhetet és a kaposvári kirándulásunkat követően, vettem kézhez Mesteremtől a februári edzéstervet, aki útmutatást is adott az előírtak megfelelő végrehajtásához.

 Az edzői intelmeket átolvasva nagy levegőt vettem és arra a következtetésre jutottam, hogy amatőr sportolóként ismét átlépek egy határt. Lássuk, hogy miért is gondolom így. 

"Most jön a legnehezebb része a felkészülésnek. Sok kilométert fogsz futni és beépülnek a gyorsabb tempójú futások is.  Még hangsúlyosabb legyen a lazítás.

A jelenlegi ciklus céljai: izmok glikogénraktározó képességének növelése, fáradtság érzésével való futás mentális elviselése, zsíranyagcsere optimalizálása, lassú izomrostok fejlesztése, a laktát határ feljebb tolása.

A zsíranyagcsere fejlesztéséhez tanács: reggeli nélkül éhgyomorral végezni az edzést, a hosszúfutás előtt is éhgyomorral elindulni. Ha az eléhezés tünetét érzed edzés közben, akkor gyorsan visszapótolni a szénhidrátot. "

Felkészülésem egyeztetése a családi élet és a munkavégzés adta feladatokkal nem mindig sikerül zökkenőmentesen, ám az intelmeket olvasva jól látható, hogy most már egy új idősíkot is figyelembe kell vennem. Az edzéseket általában hajnalban, illetve ha egyéb okok miatt a kora reggeli órák erre nem adnak lehetőséget, akkor a munkát követően teljesítem. Na már most ha a zsíranyagcsere fejlesztés érdekében éhgyomorra  kell nyomnom a futást és a reggeli órákban ez adott esetben nem lehetséges, úgy a nap végére maradt edzés teljesítése kissé nehézkesen hajtható végre. Feltéve persze, ha megérem azokat az esti órákat. A felmerült probléma megoldásához telefonos segítséget kellett igénybe vennem és Mesteremtől azt a megnyugtató választ kaptam, hogy az éhgyomor kizárólag a hajnali edzésekre vonatkozik, de az esti foglalkozás ne közvetlenül a terülj-terülj asztalkám elhagyását követően kezdődjön. A jó hír hallatán kissé megnyugodva vágtam bele a februári penzumba.

A február - az enyhe januártól eltérően - zord időt hozott magával, megspékelve egy rég nem látott hó mennyiséggel, ami az edzéskörülmények teljesítésére nem éppen kedvező hatású. Azonban az emberi szervezet csodákra képes, főleg ha még rétegesebben is öltözünk, és a hóhelyzet is konszolidálódott, így nem volt akadálya az edzések folytatásának. Ahogy az intelmekből olvastuk, a januári alapállóképesség fejlesztő alacsony aerob tartományból kilépve, a pulzusértéket kissé megemeltük (130-138 bpm-ről 138-144 bpm-re), illetve a kifejezetten gyorsító jellegű etapoknál 155-160, majd 165-170-es zónába is ellátogatunk. Az első héten - ami február 6-ikával kezdődött - 68 km, míg azt követő második héten 71 km került a (k)alapomba.

Hogy a sok jót még fokozzuk, Mesterem azt üzente, hogy megnyílt a nevezési lehetőség a Terep Százas ultrafutó versenyre. Mielőtt bárki horrorisztikus csattanóra gondolna, nekem "csupán" a Terep Ötvenes táv javallott, mondván, hogy a következő nagy kihívásnak éppen megfelelő és mivel úgyis ultrára készülök pont beilleszthető a felkészülésbe. Na erre mit mondjon az emberfia?

Vészesen közeledik a nulla, és megkezdődött a szezon.  Túl vagyok az első versenyen, és közeledik a következő. Itt az ideje, hogy komoly terveket csináljak, legalább az elkövetkező néhány hétre.

 A korábban bemutatott rendszer alapján megszületett első értékelésünk. A Kaposvár dombjai félmaraton két különlegességgel dicsekedhet: az egyik, hogy a szezonon kívül, február elején tartják (farsang, Dorottya, Csokonai stb., egyszóval kulturális fesztivál részeként), másrészt igencsak szintes verseny – a hazai városi félmaratonok közül egyedül Szekszárddal vethető össze. Míg tavaly 16 fok volt (sajnos egyikünk sem járt akkor itt), most -10 körül járt a hőmérséklet. A verseny további különlegessége, hogy főszervezője Péter Attila, aki szinte minden más nagyobb hazai futóversenyen is ott van – bemondóként.

Életem legtöbb futással indult évéről tudok beszámolni, januárban pontosan 300 km-t tettem meg futva. Tettem ezt úgy, hogy az előírtaknak megfelelően szinte kizárólag aerob tartományban (130-138 bpm) tartottam a pulzusomat.

A januárban írt bejegyzéseimet nyomon követve megállapítható, hogy heti négy edzésen 60-70 km-t teljesítettem. Az első és második héten a szervezetem a megnövekedett tartalmú rendszeres terhelésnek köszönhetően a fáradtság egyértelmű jeleit produkálta, ami a teljesítményemen  is látható volt (lelassultam). A harmadik és negyedik héten azonban már könnyedebben teljesítettem az előírt penzumot, aminek köszönhetően a lelkiállapotom is helyrebillent.

Január 29-én mondhatni "magaslati edzőtáborba" vonultam. Valójában síelni mentünk a gyerekekkel Murauba, ahol inkább pihentem. A pihenés aktív formáját választva a sokat síeltünk, egyszer futottam 8 kilit, csak hogy meglegyen a januári 300. A futás közben rábukkantam egy remekül karban tartott sífutó pályára is, így a visszautazás napján 6-7 km-t futóléccel a talpamon tettem meg. Nagyon jól éreztük magunkat a magyarok által igen kedvelt síterepen, csupán a roppant hideg borzolta kissé kedélyünket, de a síelés során inkább ez a természetes.

Csütörtökön hazaindultunk, hogy a gyerekek másnap részt vehessenek az iskolai farsangi mulatságon és Adi első jazzbalett fellépését is megcsodálhattuk. Itthon is dermesztő hideg fogadott, de február lévén ezen azért nem kell nagyon csodálkozni. Szombaton kaptunk cca. 10-15 cm havat is, aminek én alapvetően örülni szoktam, de arra tekintettel, hogy aznap még Kaposvárra igyekeztünk kissé aggódtam a megváltozott útviszonyok miatt, ugyanis már korábban beneveztünk a 2. Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton versenyre.

Sosem versenyeztem még az évnek ebben a részében, így különös várakozással tekintettem a kirándulásunk elé. Iramszarvas és Ulrik társaságában délután 3 óra körül hagytuk el a fővárost az M7-es autópályán és a 67-es főúton óvatosan közlekedve értük el a somogyi megyeszékhelyet. A regisztrációt követően a hólepte belvárosban barangolva betértünk egy cukrászdába átmelegedni és a szénhidráttartalékokat feltölteni. Ezt követően a nevezetes múltú Csiky Gergely Színházba tekintettük meg "A kéz" című darabot. Nem kívánom értékelni különösebben a színházi produkciót, de elmondható, hogy annyira rosszul nem éreztem magam, igaz azt sem állítanám, hogy ezért a darabért mindenképpen érdemes odautazni. A tésztaparty-t követően elfoglaltuk szálláshelyünket a Klebersberg kollégiumba, amiben viszont kellemesen csalódtam.      

A verseny vasárnap 11 órakor indult, így bőven maradt időnk reggel elkészülni. Kb. 10 órakor érkeztünk a kaposvári uszodába, ahol a verseny résztvevői kedvező és kulturált körülmények között öltözhettek át, nem is beszélve arról, hogy a versenyt követően jóleső érzéssel csobbanhattunk a termálvízbe. 

 A rajtpisztoly, mondhatni az ország egyik legszebb főterén, verőfényes napsütésben, -10 fok körüli hidegben dörrent el. Az előző napi jelentős havazásnak köszönhetően tiszta fehér táj fogadott minket, a pályának kijelölt úton a havat a legtöbb helyen megfelelően eltakarították. Mesterem instrukcióinak megfelelően 160-165 közötti pulzustartományban kívántam teljesíteni a táv jelentős részét. Tekintettel arra, hogy egy jelentős alapozó időszakon voltam túl az időeredmény szempontjából nagy elvárásaim egyébként sem voltak, figyelembe véve az időjárási körülményeket is.  A verseny során 5 dombot másztunk meg. Különösen az utolsó emelkedő volt harcos, ide a hókotró sem tudott felkapaszkodni, így egy keskeny hóba vájt ösvényen jutottunk fel a csúcsra.  Erre a csúcsra felérve - legnagyobb meglepetésemre - értem utol Iramszarva(s)t. A lejtőkön Mesteremtől a Naszályba eltanult technikának köszönhetően meglehetősen gyorsan sikerült gurulni. A célba érkezvén 1:59:16-ot mutatott az óra, ami km-enként 5:47-es átlagot jelent. Mivel a célba Iramszarvassal szinte egy időben érkeztünk a közös teázást és az időmérő chip leadását követően a fürdőbe indultunk. Sikerült Ulrikot is megtapsolnunk a célegyenesben.

A jóleső brűgölést követően délután 3 órakor csaptunk a lovak közé és Siófokon felhasználva a rajtcsomagban található kedvezményre jogosító kuponokat az ország első gyorsétteremláncában pótoltuk a kalóriákat.

Hazafelé tartva mindenki kifejtette véleményét a versennyel kapcsolatosan, ami alapját képezi a nemsokára közzétételre kerülő értékelésünknek is (versenyverseny). 

 Ezen a héten tovább ismerkedtem a testemmel, és újabb meglepetésekkel tudott szolgálni. Jó úton járok-e, vagy sem – ez továbbra is kérdés.

2010-ben részt vettem egy félmaraton-váltón (7 km-t futottam), egy félmaratonon és egy 30 km-es versenyen. 2011-ben lefutottam 9 félmaratont, 2 maratont, 3 olyan versenyt, mely hosszabb volt a félmaratonnál, de rövidebb a maratonnál, továbbá még öt olyan versenyen, ahol félmaratonnál rövidebb távot futottam (némelyeknél eleve rövidebb volt a táv, másokat váltóban futottam. Ezen kívül volt egy tizenkét órás váltóm, ahol megszakításokkal 31 km-t futottam. Ezek után már úgy éreztem, hogy van annyi tapasztalatom, hogy értékelhessem a versenyeket. Sokan írnak beszámolókat a versenyekről, de nehéz összehasonlítható képet nyerni. Éppen ezért arra gondoltam, hogy olyan rendszert kellene kidolgozni, amelyben a versenyek összehasonlíthatók. 

Beindul a versenyszezon. Még csak január, de a hét végén már itt is az első verseny. Nem is akármilyen. Péter Attila szerezésében megfutjuk Kaposvár dombjait. Egy biztos, igen combos lesz...

Alapozásnak, csapatépítőnek szánt verseny számomra. Az időjárási előrejelzések szerint esni fog a hó. De hát én akkor futok félmaratont, amikor jól esik. Mit nekem dombok, mit nekem hó, ha egyszer futni jó... Nyugi, nem fogok énekelni.

..., azaz holnap már késő! Ma lehet utoljára kedvezőbb (egyéniben 4000 forintos) áron nevezni az ország egyik legérdekesebb félmaratonjára, a szekszárdi Borvidékre! Aki azonban még nem érzi magát felkészültnek a teljes távra, váltóban is indulhat! (Nevezéshez kattints a képre!)

A Kraftwerk talán a legeurópaibb zenekar. Persze a maguk kiszámítottságában, mérnöki módon, technokrata ízléssel felépített darabjaikban tipikusan németek – legalábbis megfelelnek a németekről alkotott sztereotípiáinknak (melyekben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a német kultúra olyan elemeiről, mint E. T. A. Hoffmann munkássága, vagy éppen Goethe Werthere vagy Vonzások és választásokja). Ugyanakkor mintha ezt egyensúlyozandó tudatosan választanának összeurópai, vagy éppen kifejezetten francia témát. 

Ezen a héten igyekeztem egy kicsit helyrerázni a dolgokat, hogy aztán a jövő héten megint mindent elronthassak.

Legutóbbi bejegyzésem alkalmával jeleztem, hogy megtettem a kezdőlépéseket a Rómába vezető úton. Az eltelt két hét alatt az edzéstervnek megfelelően igyekeztem lelkiismeretesen követni Mesterem útmutatásait.

A nagy megmérettetésig pont két hónap van még ugyan, de az alapozó időszakban elvégzett munka adja azokat a pilléreket, amelyekre támaszkodva lehet a versenyek során felmerülő holtpontokat leküzdeni, így a jelenlegi edzésciklus fontossága magáért beszél.

Az alap-állóképesség fejlesztése érdekében továbbra is heti négy futóedzést teljesítettem az első héthez hasonlóan, minden héten növelve a megtett kilométerek számát (emelem alapom). Az első héten teljesített 63 km kissé lefárasztott, aminek következtében egy hangyányit lomhábbá vált a mozgásom, de igyekeztem higgadt maradni, tudva, hogy ez az aerob zónában végzett munka nem a sebesség fokozására irányul. Nyílván jól esett volna a lelkemnek, ha a megtett edzések máris éreztetik hatásukat. Summa summarum a második héten 65 km-t tettem a kalapba.  

A 3. héten éreztem magamon, hogy frissebben kapkodom lábaimat, azaz alacsonyabb pulzusszámon gyorsabban teljesítem a távot. A január 17-i hajnali hasításom emlékezetes marad, hiszen menetközben vettem észre azt a porcukorhintést, ami pikk-pakk fehére festette a pitymalló tájat. A hétvégén pedig Iramszarvas tisztelt meg, így szombat hajnalban együtt nyomtunk 28 kilit, amely az előző heti LSD-hez képest 15 mp/km-es javulást eredményezett, úgy hogy a pulzusom is alacsonyabb maradt. Nemhiába, társas lényként a futás is jobban csúszik egy remek edzőtárssal. A szombati futást követő nyújtó-lazító gyakorlás alkalmával Iramszarvas bevezetett a piláteshenger rejtelmeibe is. A héten a kalapba újabb 68 kili pottyant, így az újévi futást is beleértve idén 221 km került az alapba. A regenerálódás jegyében, grátiszként vasárnap hajnalban 1500 méter átmozgató úszást követően szaunáztam is egy kicsit. 

Továbbra is teljes bizonytalanságban vagyok, sőt, ha lehet, ez egyre csak fokozódik. Azt korábban sem tudtam, hogy jó-e az edzéstervem, de legalább rendesen betartottam. Mostanára azonban teljesen ad hoc-ká váltak az edzéseim, és fogalmam sincs, mennyire hatékony az, amit csinálok. Az egyetlen, ami vigasztal, hogy a korábbi szintemen azért feltehetőleg nem rontok. 

Az elmúlt héten meglehetősen kézenfekvő számot választottam a futáshoz: akár a rádió random állomására való kapcsolással is rá lehetett volna bukkanni. Úgy illő, hogy most valami egzotikusabbat mutassak.

A múlt heti összefoglalót azzal zártam, hogy attól félek, a váratlanul hosszúra és keményre sikeredett SZESZ hazavágta hétvégi terveimet. Nos, ez be is következett, meg nem is.

„Aki tudja, csinálja, aki nem, tanítja” – tartja a mondás. Én még azt sem tudom, mit lehet „tudni” a zenés futáson. Igaz, nem is nagyon csinálom. Talán ezért kértek fel, hogy tanítsam.

 "Minden út Rómába vezet" ókori mondás nyomán én is megtettem a kezdőlépéseket azon az úton, amelyet végig járva lehetőségem nyílik, hogy közel két és fél hónap múlva 2012. év március hó 18. napján 9 órakor a római Colosseumtól indulva 42195 métert fussak.

   A január 2-án kézhez vett edzésterv első makrociklusa az alapállóképesség fejlesztését célozza meg. Sok hosszú lassú futás a megadott aerob tartományban (130-138 bpm) a zsírégető üzemmódba szoktatja hozzá a szervezetet a folyamatos terheléshez, ami lehetővéte teszi az ideális kalóriaégetést is a hosszútávú versenyek teljesítése során.

A héten 4 futóedzést teljesítettem.  Kedden 8 kili, szerdán 14 kili, pénteken 15 kili iramjátékos módon, majd vasárnap 25 kili volt az előírt etap.

Mondanom se kell a keddi 8 kili volt a leghatékonyabb valószínűleg az előző napi úszás, majd az azt követő szaunnázás eredményeképpen 6:15-ös átlag kiliket sikerült letudnom, miközben a pulzusom átlagértéke csupán 134 bpm volt. Ekkor még úgy gondoltam, hogy ennél csak jobban fogok teljesíteni. Nos, nem így történt. Csütörtökön este fél hét után tudtam a futócipőbe bújni, valószínűleg kicsit fáradt is lehettem, így 6:31/km-hez 137 átlagpulzus társult. Érdekesség, hogy 6,5 km-nél Sződliget határában egy Vác felől érkező 3 tagú futókompániával találtam magam szemben, de a sötétben csupán köszöntünk egymásnak, majd visszafelé pont egy lámpafényes szakaszon értünk egymáshoz és kiderült, hogy Mesterem futott két társával. Menet közben nem tudtunk nagyon értekezni, de utána telefonon megbeszéltük az edzés eredményét.

Pénteken a lassú, hosszú futások monotóniáját oldandóan 3 km bemelegítést követően minden km első 100 méterét közel max tempóban, majd fennmaradó 900 méteren visszalasultam a megadott pulzus tartományba, összesen 12-szer. Ez a fajta iramjáték nóvum számomra, korábban ilyen edzést nem végeztem. A 100 méter nagyon gyorsan elröppent (20-25 másodperc között),  majd cca. 300-400 métert követően értem vissza 138 bpm alatti puzustartományba és 6:30-as iramban sikerült teljesítenem.

Szombaton családi tornaórát tartottunk, ahol Anya megmutatta milyen szépen tud kézenállni, amit Eszti próbált utánozni, Adi pedig elbűvölt minket a jazzbaletton tanultak bemutatásával. Mindeközben én próbáltam nyújtani és húzodzkodni, fekvőtámaszozni szolidan és 3 sorozat TRX gyakorlatot is lenyomtam a cicázás és kidobosdi között.

Vasárnap reggel hét körül indultam, hogy a január 1-i 25 kilit meismételjem. Komoly ÉNY-i szél fújt szembe, ami ugyan visszafelé elvileg hátulról segített, de Vác felé többlet energiát emésztett fel. Az előző napi szolid gyúrás eredményeképpen a felhalmozódott tejsav egy kis izomlázat okozott, ami szintén nem tett jót a formának, így az Újévi futásommal megegyező iramban teljesítettem az előírt penzumot.

Összegezve a 2012. év első heti edzésmunkáját, összesen 62,6 km raktam a zsákba, ami az újévi futással megnövelve egy hét alatt közel 87 kilit jelent. Nem csoda tehát, ha ezeket sorokat kissé fáradtan írom.

A Tortúrát követően jöttek az ünnepek. Vajon sikerült-e kiheverni az extrém terhelést, illetve az ünnepi események kizökkentik-e a lelkiismeretesen készülő ultrafutó jelöltet? Nem menjenek sehová, a választ rögtön megtudjuk. 

Az év vége és eleje, függetlenül attól, hogy a jeles napok a hétvégére estek, teljesen felborították az edzéstervet. Legalábbis semmi nem úgy történt, ahogy eddig.

Bár a karácsony nagy részét, december 24-ét és 25-ét is pihenéssel töltöttem, úgy tűnik, nem sikerült teljesen kihevernem az aranyszombati Tortúrát. Ugyanakkor mégis úgy éreztem, hogy nem szabad elhagynom magam. Vajon sikerült-e okos kompromisszumot kötnöm?

A futásnál, különösen hosszú távon, nagyon fontos, hogy ne csak a lábunk, hanem a kezünk és a törzsünk (a hátunk, a derekunk) is bírja a terhelést.  Ha ugyanis menet közben karunkat már nem bírjuk tartani, lógni kezd, tönkreteszi a futómozgásunkat – ha pedig testünket nem bírjuk tartani, az a vég. Az igazi probléma azonban az, hogy bár a futás igénybe veszi a karunkat és a felsőtestünket, nem erősíti – hiába futjuk szorgalmasan a kilométereket, a karunk és a törzsünk nem fog olyan ütemben alkalmazkodni a terheléshez, ahogy a lábunk. Éppen ezért van sükség e testrészeink külön edzéséhez.

Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de az Ultrabalaton honlapjáról mintha eltűnt volna a visszaszámláló. Ezt lapunkon pótoltam, az oldalsávban ezentúl megtalálható a saját visszaszámlálónk. Miután szabadságharcunkat megnyertük, rögtön át is állok egy új időszámításra. Ezt két dolog indokolja:

1. Valahogy ráálltunk, hogy mindenki vasárnap vagy hétfőn posztolja az előző heti beszámolóit, ami miatt kicsit felborul a posztok egyensúlya.
2. Rájöttem, hogy mivel a verseny szombaton kezdődik, a verseny előtti utolsó hétnek az előző szombattól a verseny előtti péntekig tart. Előző nap azonban már nyilván pihenni fogok, amúgy sem lesz miről beszámolni.

Tehát ezentúl az edzésheteimként a péntektől csütörtökig tartó időszakokat fogom számon tartani. 

Na, kinek hogy megy? (Még?)